"A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benne tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.

Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni és bárkin hajlandó segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.

Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak." (Weöres Sándor: A szeretetről)

Sándor bácsi néhány napja kopogtatott az ajtómon, valahol a lelkem legmélyén. Régen találkoztunk már, így egy ideig eltartott, mire felismertem, hogy ő az. Belépett, letelepedtünk a nappaliban, kávét ittunk, és ő a kezembe nyomta A teljesség felé című könyvecskét, amolyan "Nesze, olvasd, te bolond!"-arckifejezéssel.

Hiszen ez a könyv az életről szól...

"Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.

Mikor a szeretet válogatni kezd, már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.

Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb. Egyik irányban szeretni csak úgy tud, hogy másik irányban gyűlölködik; vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga kavargó formátlanságához mér mindent; akármerre fordul, jó nem fakad belőle. (...) (Weöres Sándor: Az érzelgésről)

Szeretem Weöres Sándort...

"Van az az állapot, amikor valakit már annyira, de annyira, és olyan mélyen, és olyan őszintén, és olyan ösztönösen szeretsz, hogy mindent, bármit megadnál azért, csak hogy boldog legyen - és nem az számít, hogy mennyire vagy közel hozzá, hogy hányan látják és tudják, hanem hogy tudod, hogy mi van bennetek legbelül, és tudod, hogy ha Te éppen rá gondolsz, akkor ő is Rád... Amikor tudod, hogy attól szebbek a reggelek, hogy ő az életed része lett, és nem vársz semmit, nem gondolod tovább a dolgokat - egyszerűen csak élvezed, ami van, mert minden pillanat ajándék, amit akár csak azzal tölthetsz, hogy Rá gondolsz - és ő ezt tudja, érzi... Hatalmas erő rejlik a legtitkosabb és legapróbb dolgokban.

Mások talán csak annyit érzékelnek ebből, hogy mintha más lennél mostanában, mintha jobb lenne a kedved, mintha többet mosolyognál, mintha szebb lennél és kiegyensúlyozottabb... És hát nem elég-e vajon már csak az a tudat, hogy ezzel éppen a hozzád legközelebb állók napjait tudod Te is jobbá és szebbé tenni? Mert az élet, a szeretet és a boldogság sugárzik az emberből akaratlanul is...

És igen - szeretni sokféleképpen lehet, nagyon sokféleképpen..." (Cassy Reeves)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.