Van egy olyan szokásom, hogy mielőtt bármiről is nekiállnék írni, elolvasom az előző bejegyzésemet. Teljesen mindegy, hogy az aznapra választott téma éppen illik-e ahhoz, vagy attól teljesen eltérő, én azért elolvasom, mit is gépeltem korábban. Eddig viszont még sosem fordult…

Vasárnap este megint elfogott az a kellemetlen érzés, ami mindig mindenkit el szokott fogni (ilyen szép magyarosan) vasárnap esténként: mégpedig az, hogy megint mennyi mindent nem csináltam meg, amit pedig szerettem volna. Persze, nézhetném úgy is, hogy mennyi mindent megcsináltam…

Tegnap úgy éjféltájt (mert nekem akkor még persze ébren kellett lennem, hiszen hajnali négy óra, amikor felkeltem, az nem volt még olyan régen) csodálatos dolog történt velem. Tényleg csodálatos, több okból is: először is, a kedvesem még nem aludt - ez pedig már eleve érdekes.…