Mostanában többször is megkaptam, miért vagyok annyira oda az önismeret fontosságáért. Azon túl, hogy nem egészen értem, mi ezzel a probléma, természetesen külső tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy elkezdjek ezzel foglalkozni. Ha megismered önmagad, a világ kinyílik előtted...
Egy véletlen folytán, azt hiszem amúgy, hogy éppen Facebook-on esett meg az eset, hogy ráakadtam egy jó kis személyiségtesztre, aminek van 94 kérdéses változata is, ami azért már elég részletesnek tűnt ahhoz, hogy a valóságoshoz valamennyire közelítő eredményt mutathasson, besorolva az embereket tizenhat kategóriába. Igen, természetesen sokan elég szkeptikusan fogadták ezt a dolgot is, akiknek meséltem róla, merthogy ne mondjam már, hogy tizenhatféle ember létezik csak a földön. Na nem mintha mondtam volna ilyesmit. Szerintem ugyanis nagy vonalakban csupán csak kétféle ember van: aki képes gondolkozni, és aki nem. Igen, ha úgy vesszük, ez negatív diszkrimináció, de elmondom gyorsan, miért nem érdekel ez engem. Azért, mert a gondolkodás képessége mindenkiben benne van, tehát nem egy olyan dolog alapján teszek különbséget kedves embertársaim között, amin nem tudnak változtatni, hanem bizony olyan alapon, ami mindenkinek adott, és egyedül rajta múlik csak az, hogy mit kezd vele. Úgy gondolom, a saját fejemben lezajló kategorizálással nem ártok senkinek - számomra azonban kifejezetten hasznos, így ugyanis meg tudom állapítani, ki az, akivel biztosan nem fogok mélyebb vitákba bonyolódni a CERN neutrínó-kutatásairól vagy a természetes önfenntartási képességekről, vagy éppen ennek a kettőnek a kapcsolatáról.
És nem, ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatok meg olyan véleményeket, amik nem egyeznek meg az enyémmel. Sőt, kifejezetten szeretem, ha megfelelő vitapartnerem akad egy-egy engem is érdeklő dolog kielemzésében.
Az MBTI (Meyers-Briggs típusindikátor) személyiségtesztről röviden annyit kell tudni, hogy nyolc betűt (négy betűpárt) használ, amik a következőket takarják: E (extrovertált) - I (introvertált), S (sensing, érzékelés) - N (intuitív, megérzések), T (thinking, gondolkodás) - F (feeling, érzés), J (judging, ítélkezés) - P (perceiving, észlelés). Ezen kívül négy jellemvonást neveznek még meg: SJ (gondviselők), NT (racionalisták), SP (életművészek) és NF (idealisták). A teszt nem ígér semmit, csak annyit, hogy a végén kapsz egy táblázatot, meg négy betűt, amik kiadják, hogy a tizenhat közül vajon melyik csoportba tartozol a kérdésekre adott (remélhetőleg őszinte) válaszaid alapján. Szerintem ezt elég egyszerű megérteni, nem is volt vele semmi gondom. Kitöltöttem a tesztet, és meg is kaptam a táblázatomat, ami a következőképpen nézett ki:
Látszik, hogy nem csak a különböző kategóriájú válaszok százalékos arányait mondják meg, de még hülyeálló módon ki is kékezik azt, amelyik típusba tartozol. Eddig oké is volt a dolog - csak az utolsó (J-T) betűpárral akadt némi problémám. Annak ugyanis mindkét párja jól láthatóan szürke maradt, és a két szám a végén: 50-50%.
Kicsit elgondolkoztam. Na, akkor ilyenkor mi van?
Senkit nem akarok fárasztani azzal, mi jellemzi a két lehetséges személyiségtípust, ami ez alapján bennem lakozik, mert hosszú lenne és unalmas, meg aki akarja, nyugodtan elolvashatja az MBTI oldalán. Ami azonban eléggé szíven ütött - azon túl, hogy a jellemzések nagyrészt pofoncsapásszerűen igaznak bizonyultak -, hogy megnéztem az előfordulási arányokat. Nos, az egyikbe a népességnek mindössze a 2,5%-a tartozik (4% férfi, és csak 1% nő), a másiknál pedig ez az arány csupán 1,5% (2,5% férfi és csak 0,5% nő). Nos, én nő vagyok.
És ami a plusz poén, olyan megjegyzések vannak az egész oldalon mindenfelé, amik arra utalnak, hogy pont az a két típus, ami nekem döntetlenre sikeredett, folyton vitában áll egymással. Bár mindkettő a racionalisták közé tartozik, az oldal szerkesztői éppen ezt a két személyiségtípust ütköztetik egymással előszeretettel. És rá kellett jönnöm, hogy ebben is van némi igazság.
Aztán egész nap ezen járt az agyam. Aztán másnap is. Majd már folyamatosan ezen gondolkoztam. Sosem éreztem magam különlegesnek, és különben is, ez csak egy hülye teszt. Beleolvastam a többi személyiségtípus jellemzésébe - és egyiket sem találtam magamra illőnek. Hm. Először, akkoriban még senkinek sem beszéltem erről. (Igen, ez tavaly márciusban volt, ahogy a képen látom.) Majd egyszer csak az utamba akadt egy IQ teszt (jobb oldalt, időtöltés alatt)...
Esküszöm, hetekig kerülgettem, mire egyszer nekiálltam. Eldöntöttem, hogy miért is ne? Bevallom, azért csináltam meg, mert előtte láttam egy riportot a Mensa Hungaricá-ról, azaz a kiemelkedően magas intelligenciájú emberekről. Érdekelni kezdett, mit is takarhat ez, mi is van emögött.
Szóval megcsináltam a 60 kérdéses tesztet, amire ugyebár 45 perced van. Mivel a riportban azt mondták, ne gondolkodjunk túl sokat a válaszokon, én meg úgy gondoltam, ez jó ötlet, hiszen fontosak az intuíciók - tizennyolc perc alatt végeztem vele. Az eredmény elgondolkodtatott.
Nem igazán hittem, hogy az a szám reális lenne, így megint gondolkoztam pár napot, és megcsináltam a Mensa Hungarica IQ-próbatesztjét, amit hitelesebbnek tartottam. Bonyolultabb is volt, minden kérdés időre, van rá tíz vagy húsz másodperced, hogy válaszolj... Ezen az eredmény huszonkilenccel alacsonyabb lett, és azt is odaírták, hogy ezzel azért még benne vagyok a felső 13%-ban. Oh, hát ez azért jó.
Jól van, megnyugodtam. Huhh! Akkor azért ennyit a "hülye szőke nő"-sztereotípiáról. Viszont ezen a két személyiségtípusos dolgon még mindig nem bírtam továbblépni... És ez volt az egyik oka, amiért elkezdtem írni, hogy rájöjjek, mi van bennem. Gondolatokat és párbeszédeket, prokat és kontrákat, érzéseket és érzelmeket, pillanatokat és éveket, történeteket és emlékeket...
Nem kellett sok idő, talán egy-két alkalom után sikerült elérnem a "mélypontot". Elragadott az írás hangulata, a gondolataim sodrása, a klaviatúra jellegzetes hangja... Addig a pillanatig sosem értettem, mit jelent az, hogy "egy történet önmagát írja", de beleszerettem ebbe az érzésbe. Amikor kitalálsz valamit, de a karaktereid nem úgy cselekszenek, mert kiderül, hogy félreismerted őket. Amikor hagyhatod őket létezni egy történetben - az ő történetükben -, és szinte maguktól kelnek életre. Önálló gondolataik lesznek, önálló tetteik... ("Vigyázz mit gondolsz - megteremted azt.") Amikor én is olyan izgalommal várom a folytatást, ahogy remélem, hogy egyszer majd az olvasóim is fogják. Fantasztikus érzés.
És idővel ráébredtem, hogy senki nem érti ezt rajtam kívül. Hogy mi az öröm ebben, hogy miért jó addig ütni a billentyűzetet, amíg már fájnak az ujjaim, amíg már nem bírok tovább ülni, és hogy alig alszom, mert folyton azt érzem: írnom kell... Látják, hogy jókedvem van, hogy minden rendben - és mégsem tudják, miért jó ez nekem. Apu meg nem értett gondolata vagyok.
Aztán tavaly a kezembe akadt Stephen King Mysery (Tortúra) című könyve. Hát, mit ne mondjak, az egyik legkeményebb élményem volt, és az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Abban mondja az író - aki egyébként egy írót alakít, egyes szám első személyben fogalmazva -, hogy átnéz a papíron, belelát, és látja maga előtt a történetet, mintha csak egy filmet nézne. Hogy hiába veszi körül őt bármilyen szörnyűség, abból egyetlen kiút mindig létezik: az írás. Hát, ezzel már egy ideje én is így vagyok valahogy...
Ráadásul egyre többet akarok tudni, hogy jól csináljam, amit csinálok - bármi legyen is az -, amit szeretek. Tényleg jól. És egyre inkább igénylem olyanok társaságát, akiknek hasonló a működésük az enyémhez. Akik tudják, és igazán tudják, mit jelent az írás, mit jelent írni. Akiknek ez az életük. Kíváncsi vagyok rájuk - kik ők és milyenek? Mik azok a tulajdonságok, amik jó íróvá tesznek valakit - és mik azok, amik sikeressé?
"Az írás a skizofrénia társadalmilag elfogadott formája."
Van benne valami - de ki mondja meg, hogy kiben hány személyiség lakozhat büntetlenül? Ki mondja meg, mi a normális?
Talán egy író. Igen, egy író megmondhatná.
Minden furcsa még, minden különleges, minden nehéz és kicsit ijesztő... De mivel horrorfilmeken és thrillereken edződtem, nem hagyom magam. Nem könnyű engem megijeszteni.
Szerző: Rowena
· 1 trackback 2 komment
Címkék: teszt tanulás hangulat út írás egyensúly személyiség normális mélypont önfényezés mbti mensa hungarica IQ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: MBTI-személyiségteszt 2012.04.24. 23:37:57
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
