Összeérzek magammal - Tudod-e, milyen a Belgium-rózsaszín?
2012.02.10. 00:15
Nemrég olvastam egy cikket, aminek a címe a következő volt: Ez a betű csokiízű. Szerintem nem kell magyaráznom, miért keltette fel az érdeklődésemet... De azon túl, hogy minden dolog perverz módon érdekel, ami kicsit is ellentmond az elfogadott és hagyományosnak tekintett nézeteknek (ami persze nem egyenértékű a "jó" vagy a "legjobb" fogalmakkal), volt még egy alcíme is: Egy szinesztéziás élete.
Gyorsan elolvastam - és rájöttem, mi teszi nekem szebbé az írást és az olvasást! A színek! A betűk, számok és szavak színei...
Azelőtt sosem hallottam még a szinesztéziáról (magyarul "összeérzés"), vagy egyszerűen csak nem emlékszem rá. (De nem, szerintem erre emlékeznék... Minden "hülyeséget" képes vagyok megjegyezni, amit mások általában egyáltalán nem tartanak fontosnak... Például hogy ha megzavarod a pókot hálószövés közben, akkor nem tudja folytatni. Vagy hogy az aranyhalnak a legrövidebb a memóriája, a disznónak meg a leghosszabb az orgazmusa... Vagy hogy külön génen öröklődik az állkapocs és a fogak nagysága. Na de mindez kit érdekel vajon???)
Kiderült tehát, hogy a szinesztézia egy olyan jelenség, amit nem igazán tudnak megmagyarázni a szakemberek. Az agy összeköt az öt különböző érzékszervünk által befogott, egymástól teljesen független dolgokat, és összekapcsolja őket. Így egy benyomásunk aktivál egy hozzá alapból nem tartozó érzetet. Az egyik leggyakoribb formája, hogy az illető színeket kapcsol a betűkhöz és a számokhoz. Ez valójában nem egy betegség (bár némelyek azt állítják), hanem "mentális jelenség". És nagyon érdekes, annak ellenére, hogy sokan szkeptikusan fogadták, akiknek meséltem róla.
Jellemzője, hogy nem akaratlagos, hanem reflexszerű, nem megváltoztatható és kitörölhető, nem kapcsolódik meghatározott emlékhez, egyedi, és az érintett úgy gondolja, azóta így van, mióta az eszét tudja.
A legtöbb szinesztéziás már kiskorában észreveszi ezt a képességet, de általában nem tudják, hogy ez másoknál nem így van; hogy ők nem úgy érzékelik a dolgokat, mint a többi ember. Rengetegféle szinesztézia létezik, vannak, akik a hét napjaihoz kapcsolnak színeket, vagy hangokhoz ízeket.
"Minden szinesztéziás egyéni érzékelésmóddal bír, amit nem akar elveszíteni.
Okai nem ismertek. A feltevések szerint a különböző területekhez tartozó idegsejtek keresztaktiválása okozza. Vitatott, hogy kell-e ehhez külön neuronális hálózat, vagy csak egyensúly-eltolódásról van szó, továbbá a limbikus rendszer szerepe sem tisztázott ebben a dologban. Az is lehet, hogy nem minden szinesztéziásnál ugyanaz a helyzet." (Wikipédia)
Mivel ez egy elég különös jelenség - amit állítólag az agy különböző részei között megmaradó idegi kapcsolatok okoznak, amik elvileg három hónapos kor után eltűnnek -, nem igazán tudják megmondani, mennyire gyakori vagy ritka. Főleg, hogy a szinesztéziások maguktól általában nem jönnek rá, hogy náluk valami másképpen működik - hiszen nekik ez a természetes. Genetikai okokat amúgy nem találtak rá, elvileg nem vagy nem feltétlenül öröklődik.
De akkor mégis mitől van?
Többféle teszt is létezik, amivel próbálták már vizsgálni és rendszerbe vonni a szinesztéziásokat, de eddig még nem sikerült semmi szabályszerűséget felfedezni.
"A legegyszerűbb tesztek a szinesztézia nagyfokú állandóságán alapulnak. Az alany kétszer végzi el a hozzárendelést. A két alkalom között hosszabb idő telik el. Baron-Cohen et al. szerint ha az alany valóban szinesztéziás, akkor az eredmények között 1 hónapos időköz esetén akár 90%-os hasonlóság is lehet, ha nem az, akkor 30-40%-os hasonlóságra lehet számítani, még akkor is, ha felhívták a figyelmét a teszt ismétlésére.
Más tesztek a Stroop-hatást használják. Eredetileg azt nevezik Stroop-hatásnak, hogy ha színneveket mutatnak színesben, akkor a szavak színének megnevezése tovább tart, ha nem azzal a színnel van írva a szó, mint amit jelent. Azaz pirosat kékkel, kéket pirossal írva nehezebb. Ha például a betűket nem a megfelelő színben látja az alany, akkor lassabban tudja felismerni őket. A tesztek ezt használják ki.
A Stroop-hatás miatt a szinesztéziás személy nehezebben tud olyan színeket használni, amik nem olyanok, mint amilyennek az ő érzékelése szerint lenniük kell. Így például az egyenszínű színesrúd-készletek, vagy a színkották megnehezítik a tanulását, viszont ha a saját színeit használhatja, akkor ebből a szempontból nincs problémája." (Wikipédia)
Egyes tudósok szerint az emberek nyelvi fejlődésére is hatással lehetett ez a jelenség.
"A nyelvhez való kapcsolódás egyik példája a bouba/kiki jelenség. Wolfgang Köhler két alakzatot mutatott az alanyoknak: egy szögletest és egy gömbölyűt. Az alanyoknak arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy melyik a kiki és melyik a bouba. Az emberek 95% - 98% szerint a szögletes a kiki, és a gömbölyű a bouba. Köhler Tenerifén is megismételte a kísérletet a takete és a maluma szavakkal. Daphne Maurer és társai szerint már 2,5 éves, olvasni még nem tanult gyerekek is mutatják ezt a jelenséget. Egy másik vizsgálatban az autisták 60%-a, míg a többi tesztszemély 90%-a mutatta a jelenséget." (Wikipédia)
Ha abból indulok ki, hogy alapvetően a természet gyermekei vagyunk mindannyian (tudom, ezt sokan valami érthetetlen oknál fogva szeretnék elfelejteni - de optimista leszek: csak vagyunk még páran, akik hiszünk...), akkor azt kell feltételeznem, hogy ez a jelenség nem lehet véletlen. Szerintem igenis van jelentősége - mint minden másnak is, amiről pedig nem akarunk tudomást venni. Szóval, ha abból indulunk ki, hogy evolúció, fejlődés... Akkor ugyan minek kapcsolna nekünk a természet jó - vagy éppen rossz -, látszólag egyáltalán nem összefüggő érzeteket egymáshoz?
Talán azért, hogy könnyebben észrevegyük a számunkra fontos dolgokat... Azt az utat, amit járnunk kellene, amire a legalkalmasabbak vagyunk, amiben a legsikeresebbek lehetünk, és amit így a legnagyobb kedvvel és legjobb tehetségünk szerint végezhetünk el, ténylegesen előremozdítva a fejlődés - jelenleg a globalizáció mocsarába ragadt - kerekét... Szóval, akárki akármit mond, ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozott életet éljünk, a legfontosabb dolog bizony nem a pénz. (Sőt, ez szerintem még a top10-es listán sem szerepelhet egy idő után.)
Az első és legfontosabb dolog az önismeret. Amíg nem vagyunk a legmélyebb, legfájdalmasabb, legsötétebb bugyrokig tisztában saját lelkünk mélységeivel, amíg nem tekintettünk fel a legnagyobb magaslatokba, addig nem fogjuk megtalálni a helyünket. Amíg nem jövünk rá, mi az, ami összeköt bennünket a többiekkel, és mi az, amiben mi vagyunk a különlegesek, addig irigyek leszünk és kapzsik.
"Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs."
Szóval javaslom mindenkinek, hogy néha vonuljon csak vissza nyugodtan abba a csinos kis barlangba megkeresni a gyógyító állatot. De ne a világ elől meneküljön, hanem keresse meg a saját világát! Azt, ahol otthon érzi magát, ahol a dolgok a fejükre állva természetesek. Mert ki mondhatja meg a tutit??? Senki. Jogunk van megkérdőjelezni, jogunk van tudni.
A világ pont annyira különleges, amennyire azzá tesszük. Magunknak - és másoknak.
Szvítdrímz! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
