Ilyenkor éjszaka olyan csend van és nyugalom... Felnézek a fekete égboltra, tekintetem a csillagok közt barangol, megpróbálom elképzelni, milyen messze is lehetnek azok a hatalmas gázgömbök, amiknek a fénye előttem csak halványan pislákol, rájuk tekintve mégis úgy érzem: ismerem…

Nagyon elszaródott a kedvem, pedig amúgy nem volt ma gáz... Vitatkozás, miegymás... Pedig nem szoktam, de néha nagyon elegem tud lenni, és ez mostanában egyre többször kijön belőlem. Van egy olyan "jó" (vagy rossz?...) tulajdonságom, hogy bármi történik, mindig megpróbálom minden…

"A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benne tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel. Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem…

Mostanában nagyon jó barátok lettünk, én és a törlés gomb. Nevezhetjük őt dilitnek, Delete-nek, Del-nek, vagy bárhogyan. A kapcsolatunk fokozatosan kezd eljutni arra a szintre, amikor a szoftverből lassan már kimarad a biztonsági kérdés funkció: valóban, tuti biztos, ezermillió…

Már megint a telihold... biztos vagyok benne, hogy ő tehet róla... Máris eltelt egy hónap?... Milyen furcsa! Elég gyakran érzem úgy, hogy a napok egyszerűen csak vonszolják magukat ahelyett, hogy szépen ütemesen eltelnének - csak akkor rohan az idő, amikor egyébként nem kellene…