Tegnap úgy éjféltájt (mert nekem akkor még persze ébren kellett lennem, hiszen hajnali négy óra, amikor felkeltem, az nem volt még olyan régen) csodálatos dolog történt velem. Tényleg csodálatos, több okból is: először is, a kedvesem még nem aludt - ez pedig már eleve érdekes.…

"- Nem igazán – Alex-re pillantottam, aki teljesen nyugodtan hallgatta a beszélgetést, és nem úgy tűnt, mintha bele akarna szólni. - Gondolom, amikor Alex először említette, hogy vudu papnő vagyok, viaszbábuk, tűk, zombik és koponyák jelentek meg lelki szemeid előtt, igazam…