"- Nem igazán – Alex-re pillantottam, aki teljesen nyugodtan hallgatta a beszélgetést, és nem úgy tűnt, mintha bele akarna szólni.

- Gondolom, amikor Alex először említette, hogy vudu papnő vagyok, viaszbábuk, tűk, zombik és koponyák jelentek meg lelki szemeid előtt, igazam van?

- Hát… – a fülem mögé tűrtem egy tincset. – Nem igazán tudtam mihez kötni…

- Ne aggódj, sokan vannak így ezzel. Most egy kicsit mesélek neked arról, mivel is foglalkozom. Csak hogy egy kicsit jobban megismerhess, rendben?

Bólintottam, és kissé meg is könnyebbültem, hogy végre nem rólam fogunk beszélgetni. Felőlem a kávéültetvények gondozásáról is mesélhetett volna a nagyszülei korából, ha ez kellett volna ahhoz, hogy egy időre leszálljon rólam.

- A vudu a régi Dahomeyi Királyságból ered, Nyugat-Afrikából – kezdte Sorsha. – A rabszolgákkal együtt került Amerikába a 16. században, amikor sok feketét hurcoltak erről a területről Santo Domingóba. Itt más afrikai és helyi eredetű elemekkel és a kereszténységgel is keveredett, így alakult ki a ma vudunak nevezett kultusz. Az elnevezés a fon nyelvcsaládból ered, a vodun szóból, aminek a jelentése: isten, lélek, szent tárgy. Összességében azt lehet mondani, hogy Haitin alakult ki ez a vallás, és ez az egyetlen hely a földön, ahol ekkora mértékű a térhódítása.

- Kevés olyan vallás van a világon, ami a mai napig annyira titokzatos lenne, mint a vudu – folytatta a nő. – Ennek leginkább az az oka, hogy nincsen semmiféle írott bibliánk vagy szent könyvünk, amit bárki tanulmányozhatna, a tudást a fejünkben őrizzük, és nem osztjuk meg kívülállókkal. A papok azok, akik mindennek a tudásnak a birtokában vannak, és ők csakis egymásnak adják azt tovább. Ők lehetnek férfiak és nők egyaránt, és a többi hívő houngannak vagy papaloának, illetve mambónak vagy mamaloának nevezi őket. A loa szó lelket, szellemet jelent, és a papok azok, akiknek elég tudás van a birtokukban ahhoz, hogy kapcsolatba léphessenek azokkal a dolgokkal, amit a modern társadalomban csak természetfelettinek neveznek.

Érdeklődve hallgattam, amit mondott. Sosem jutott eszembe korábban, hogy utánanézzek ennek a vallásnak, hiszen nem igazán hittem az ilyen eszmékben. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a környezetemben leginkább csak olyanok éltek, akik legfeljebb kereszténynek vallották magukat vagy meg voltak keresztelve, de a vallásgyakorlás tőlük is elég messze állt. Ráadásul sosem voltam képes azonosulni a kereszténység alapelveivel – elég, ha csak a tízparancsolatot nézzük, amiből én már egész fiatalon egy csomót áthágtam… Persze mentségemre legyen mondva, hogy nem voltam megkeresztelve.

- A vudu valójában nem is vallás, hanem egy életmód – mesélt tovább Sorsha. – Több istenünk is van, akiket különböző neveken emlegetnek. Ezekhez az istenekhez és a szellemekhez az utat csak a beavatott papok ismerik. A hívőknek eszük ágában sincs bármilyen varázslatot pap nélkül végrehajtani, mivel tisztában vannak ennek veszélyeivel. Sokszor előfordult már, hogy ha valaki ilyesmivel próbálkozott, az nagyon pórul járt, és ez elég visszatartó erő azok számára, akik találkoztak már ilyen esettel. A nyugati világban sok szekta veszi fel a vudu istenek nevét, és a vallásunkat ezzel rossz színben tüntetik fel, gyakorlatilag azonosítják a sátánizmussal.

- A varázslatok szerves részeit képezik a mindennapjainknak, de ez is csak így kimondva furcsa – kuncogott a nő. – Hiszen gondolj bele, nem varázslás-e a keresztények imája is? Persze az állatáldozatok miatt is fújnak ránk, elfeledve, hogy nem csak ilyesfajta felajánlások léteznek, és ezek nem is túl gyakoriak… Arról nem is beszélve, hogy a Bibliában is előfordul néhányszor ez a mozzanat, ugyebár. De amiről még nem beszéltem, az egyik legtöbbet emlegetett eleme a vudunak: a zombi. Megszámlálhatatlan film szól az élőhalottakról.

Bólogattam, hiszen nem egy ilyet láttam már én is.

- Mit gondolsz, ez csak legenda? – Kérdezte Sorsha.

- Öhm… – hirtelen nem tudtam, mit is kéne válaszolnom erre. – Fogalmam sincs. Én még nem találkoztam eggyel sem, de persze ettől még nem zárhatjuk ki, hogy léteznek…

Sorsha megint felnevetett.

- Valóban – helyeselt. – Az emberek hajlamosak a „hiszem, ha látom” elv alapján élni, pedig hát nagyon sok olyan dolog van a világon, ami az emberi szem számára felfoghatatlan…

- Tehát léteznek zombik? – Kérdeztem, és reméltem, hogy sikerült megfelelő hangsúlyt használnom.

Sorsha egy ideig a kávéját lötyögtette a csészében, majd kiitta az utolsó kortyot.

- Igen, szívem, léteznek. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy vajon ki tud róluk? – Rám villantotta a szemét. – Ők maguk biztosan nem. Mindenesetre tudnod kell, hogy a „zombicsinálás” nem azért történik, hogy bárkit is szórakoztasson. Ez egy varázslat, amit csak a legnagyobb tudású papok képesek végrehajtani. És hogy kit változtatnak zombivá? Azokat, akik súlyos bűnt követtek el, és a bíróság elítélte őket ezért. A hívők tisztában vannak vele, hogy a zombivá válásnál még a halál is jobb, és ennél nagyobb visszatartó erő nem is kell, hidd el nekem…

- Miért mondod el nekem ezeket a dolgokat? – Kérdeztem. – Na, nem mintha nem érdekelne, csak… nem teljesen értem.

- Ezt a kis kalandozást értsd úgy, mint egy bevezetőt. Bevezetőt egy hosszú beszélgetésbe. Egy beszélgetésbe, ami miatt idejöttél, és amivel a segítségedre lehetek, hogy megtaláld Matt-et." (Cassy Reeves - Fejjel lefelé)

Na de ki az a Matt?... ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.