Ilyenkor éjszaka olyan csend van és nyugalom... Felnézek a fekete égboltra, tekintetem a csillagok közt barangol, megpróbálom elképzelni, milyen messze is lehetnek azok a hatalmas gázgömbök, amiknek a fénye előttem csak halványan pislákol, rájuk tekintve mégis úgy érzem: ismerem…

Van egy olyan szokásom, hogy mielőtt bármiről is nekiállnék írni, elolvasom az előző bejegyzésemet. Teljesen mindegy, hogy az aznapra választott téma éppen illik-e ahhoz, vagy attól teljesen eltérő, én azért elolvasom, mit is gépeltem korábban. Eddig viszont még sosem fordult…