Január elsejétől szeretett hazánkban tilos a dohányzás. Persze nem mindenhol, de nagyjából. A nemdohányzók védelme miatt. Ami persze jogos. Részben.

Utálom azokat, akik a buszmegállóban, a tömeg közepén képesek rágyújtani, és boldog-boldogtalanra – asztmásra, kisgyerekre, terhes nőre vagy egyszerűen csak Valakire – fújják a füstöt. Utálom azokat, akik a nemdohányzó irodákban/hotelszobákban/vagonokban/buszokon (khm… sofőrök…)/egyéb helyeken rágyújtanak. Utálom azokat, akik bűzlenek az áporodott cigiszagtól, és hozzám préselődnek a tömegközlekedési eszközökön vagy hozzám hajolva beszélnek, és az arcomba köpködik a nikotint. És még sorolhatnám…

DE!

Nem értem, miért tilos rágyújtani egy kocsmában (ahol csak alkoholisták vannak – kivéve persze a pultost – már ha…), szórakozóhelyen, étteremben, kávézóban (ahol megfelelően kiépítették a füstelszívó rendszert nem kevés pénzért, és pont azért, hogy a füst ne zavarja azokat, akik nem dohányoznak)? Miért tilos rágyújtani egy munkahely erre kijelölt helyiségében, ahova úgysem megy be az, akit zavar a dohányfüst? Miért tilos rágyújtani egy kórház udvarán, persze – nyilván – megfelelő távolságra a bejárattól?

Vajon miért és honnan jött ez az ötlet?

„Az egészségügyi államtitkárság elindította a hatodik, egyben legnagyobb népegészségügyi kampányát, amelynek célja, hogy minél többen hagyják abba a dohányzást, illetve el se kezdjék. Számolnak azzal, hogy visszaesik a dohánytermékek forgalma, de ezzel párhuzamosan a dohánytermékek jövedéki adója emelkedni fog, így a költségvetésben ez nem okoz majd hiányt. A korábban tervezettnél nagyobb mértékben, ráadásul május és november helyett már jövő februárban és júliusban nő a dohánytermékek jövedéki adója. A kormány húszmilliárd forint többletbevételt vár ettől.” (fidesz.hu, 2011. december 27.)

Nahááát… Azért az utolsó mondatban benne van a lényeg is: többletbevétel.

Nos…

Ha jobban belegondolok, engem sosem zavart, ha a munkahelyemen az arra kijelölt, évek óta működő helyiségben dohányoztak azok, akik akartak. Nem zavart, amikor a kedvenc kávézómban cigiztek a körülöttem ülők (pölö a barátaim), mivel soha nem éreztem a füst szagát sem, hiszen ez a hely az elsők között volt sok évvel ezelőtt, ahova beépítették a legmodernebb füstelszívó készülékeket. Nem zavart, ha valaki elment mellettem az utcán, és közben cigizett – természetesen nem a kisarkított esetekre gondolok, amikor az arcomba fújják a füstöt, meg a legnagyobb csúcsforgalom közepén a tömegben… (De akinek meg ezt külön el kell mondani, hát annak gratulálok! Arról nem is beszélve, hogy aki ennyire nincs tekintettel az embertársaira, azzal valószínűleg nem csak a dohányzásai szokásait illetően vannak gondok. És az ilyen ember vajon mit csinál otthon? Hiszen télen hideg van, nem szeretünk szellőztetni – kit érdekel, hogy a gyerekem is velem lakik, vagy bárki más nemdohányzó?)

Úgy érzem, ezt a „problémát” már megint nem sikerült a lényegénél megragadni. Bár, attól függ ugyebár, mi a lényeg… a népegészségügy vagy a többletbevétel?

Merthogy ad 1:

Hiszen ez egy „népegészségügyi kampány”! Tehát csak jót akarnak, azt, hogy szokjunk le, és legyen kevesebb rákos ember…

Ennek előnyei lennének:

- Így kevesebb beteget kéne állami pénzen ápolni az állami kórházakban, ahol a fantasztikus kereseti lehetőségnek megfelelő orvosi ellátásban részesülhetünk – és általában nem a személyzet, hanem a tőkehiány hibájából. (Igaz, ha kevesebb rákos ember lenne a világon, akkor a rákkutatás sem lenne akkora biznisz…)

- Mivel kevesebb ember lenne beteg hosszú ideig és halna meg idejekorán, több ember dolgozhatna, és nekik kevesebb beteget kellene ellátniuk – mind államilag, mind az otthonaikban. (Igaz, akkor a temetkezési vállalkozóknak és a gyógyszergyáraknak visszaesnének a bevételeik…)

- Mivel az egészséges emberek egészséges családokat alkotnának, az élet nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lehetne mindenki számára. (Igaz, akkor az emberek kevésbé éreznék magukat fenyegetve, és nem kötnének életbiztosításokat – főleg, hogy a kórházaknál is több pénz maradna, és így a felszereltségük és az orvos:beteg arány javulhatna, és nem kéne az aránylag gyors és megfelelő orvosi ellátásért folyton várakozni és fizetni pluszban.)

- Az egészséges családok egészséges tagjai mindannyian tudnának dolgozni, így jutna pénzük a rezsi kifizetésére, és talán még egy kicsi maradna vásárlásra is – ez fellendíthetné a kereskedelmet, az meg a gazdaságot és az ipart… (Na de ki nem szarja le a külföldi kereskedelmet, gazdaságot és ipart??? Merthogy hazai már nincsen, aminek következtében tehát nincs is szükség olyan sok munkavállalóra.)

TEHÁT, ad2:

Kit érdekel, hogy te beteg leszel és meghalsz???

SENKIT.

Tehát ennyit a népegészségügyi oldaláról a dolognak. Marad a másik – a többletbevétel. És ha ez az oka ennek a törvénynek, akkor már azt is értem, miért nincs rendesen átgondolva és kidolgozva. Pont azért, mert a nép egészsége bazira nem érdekel senkit. Ez csak egy név, ami jól hangzik és nehéz leírni.

Halj meg időben – ne okozz másoknak gondot… Nem én találtam ki, de „legyünk teljesen őszinték egymáshoz”… van benne valami.

„…az ember felesleges. Minél előbb, minél probléma-mentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek.”

"Minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."

A kérdéseim a következők (több is van):

Tegyük fel (ad 3): egyszerre népegészségügy és többletbevétel. Ha mindenki leszokik – ahogy az egy ideális világban történne –, akkor vajon mitől várják a többletpénzt??? Hiszen ha az egész országban senki nem vásárol dohányterméket, akkor kit érdekel, mennyi a jövedéki adója, nemde?

És amúgy miért akar bárki is beleszólni abba, hogy dohányozzak-e, avagy ne (természetesen a saját káromra)? Talán nincs hozzá jogom, hogy azt csináljak magammal, amit szeretnék? Hát ha ehhez sincs – akkor mihez van?

Az első kérdést szerintem titulálhatom költőinek, hiszen úgysem fogja mindenki letenni a cigit… De megint logikátlannak tűnik a dolog, hogy ha valaki nem tudja megfizetni, és azért teszi le, akkor… az nem kényszerítés? Negatív diszkrimináció? A gazdagok divatja lesz a dohányzás? (Akárcsak a gépkocsik is már lassan?... Persze, tudom: ez meg környezetvédelmi okok miatt van így… Hát, bár így lenne!)

Ebből pedig egyenesen következik a többi kérdés.

Félreértés ne essék: eszem ágában sincs senkit arra biztatni, hogy dohányozzon! De nem értek egyet azzal, ahogy az embereket le akarják róla szoktatni egy rózsaszín papírba csomagolt féltéglával… Mert ha valóban a leszoktatás lenne a cél, akkor az állam nem várna többletbevételt a jövedéki adó növelésétől, sőt, az bele se lenne tervezve a költségvetésbe. Akkor kampányt indítanának a médiában és az iskolákban, a munkahelyeken és mindenhol, és úgy hívnák fel az emberek figyelmét a dohányzás veszélyeire, hogy előtte felkeltenék iránta az érdeklődésüket. Mert ugyan ki olvasgatja a cigisdobozon lévő szövegeket? És ki nézegeti és jegyzi meg a reklámokat? Mindenki tisztában van vele, hogy a dohányzás rákot okoz – pont annyira, mint ahogy azzal is, hogy a nap süt, az eső esik, a válság van… Megjegyezzük, megtanuljuk, elfogadjuk – szarunk rá.

És ha jobban belegondolunk, lehet, hogy pontosan ez a cél. Hogy mindenkit fásulttá tegyenek, hogy már senkit ne érdekeljen az egészsége. Mert ha érdekel, akkor sem biztos, hogy el tudsz menni orvoshoz vagy kezeltetni tudod magad, a megelőzés fontosságáról nem is beszélve.

Merthogy a legjobb leszoktatási módszer talán a megelőzés lenne… nem?

Ha egy kutya harapóssá válik, nehezebb róla leszoktatni, mintha eleve úgy nevelted volna, hogy ne legyen az. Apró különbségek a tiltás és a pozitív megerősítés között… Mivel állítólag nálunk demokrácia van, nem gondolom, hogy olyan dolgokat meg kéne, hogy tiltsanak, mint a dohányzás. Viszont ha mindenki teljes mértékben tisztában lenne annak veszélyeivel, biztos vagyok benne, hogy kevesebben szoknának rá…

És itt visszatérnék a függőség témájára, az előző bejegyzés kapcsán. Talán érdemes is kicsit boncolgatni ezt a dolgot, többek között, mert aktuális. Hiszen mindjárt itt a dohányzás.

Mi van azzal, aki nikotinfüggő?

Persze: beteg, menjen orvoshoz és gyógyuljon ki belőle. De mi van, ha nincs pénze orvosra vagy gyógyszerre? Vagy ha nemes egyszerűséggel nem akar leszokni? Mert mondjuk magasról tojik rá, hogy belehalhat: hiszen mibe nem? Már eleve az életbe is belehalunk. Azon kívül sosem tudhatjuk, ez mikor következik be. Lehet, hogy életünkben nem dohányoztunk, és mégis rákosak leszünk – hiszen az élelmiszereink sem egészen vegytiszták és egészségesek. És ha egészségesek vagyunk, akkor még mindig elüthet egy autó vagy a fejünkre eshet egy cuki kis műhold vagy űrállomás-darabka. Bármi megtörténhet. És ha valaki – minden várható következmény tudatában – egészségtelenül akar élni, és dohányozni akar, akkor miért nem teheti meg – persze ha ezzel nem árt másoknak?

Nem értem.

Azzal is van egy kis problémám, hogy ha már valamelyik kényszerbetegséget vagy függőséget vagy káros szenvedélyt ki kell emelni az egyelőre még legális kábítószerek közül, az vajon miért pont a dohányzás? Nem tudom, más hogy van vele, de engem egy láncdohányosnál sokkal jobban tud zavarni például egy alkoholista.

Ha egy ember cigivel a szájában elsétál mellettem, talán észre sem veszem. Ha viszont egy részeg nótázva, dülöngélve, magában vagy hozzám beszélve, ordítozva, mutogatva, hadonászva és kacsázva közelít, megpróbálom minél messzebbre elkerülni, hiszen ki tudja, milyen lelkiállapotban találom éppen? És a legkevésbé sem vágyom arra, hogy a nyakamba boruljon, hozzám érjen vagy egyszerűen csak rám zuhanjon.

Ha egy ember cigivel a szájában ücsörög egy padon, ki tudja, lehet, hogy még le is ülök mellé. De ha ugyanez az ember részeg, akkor újfent csak a közelébe sem megyek. Akkor sem ülnék le mellé, ha egy órát kéne várnom mondjuk a következő buszra.

Ha függőség szempontjából nézzük, a láncdohányos és az alkoholista is függő. Mindkettő árt vele magának, és árthat vele másoknak. De ha egy ember cigivel a kezében beszélget velem, netán vitatkozik, másnap tuti nem fog arra hivatkozni, hogy nem emlékszik rá, mert már elszívott előtte két doboz cigit. Viszont ha egy részeg emberrel beszélsz vagy ne adj’ isten, vitatkozol, akkor másnap egyenesen el fogja várni, hogy nézd el neki az egészet, mert részeg volt.

De hát érdekel ez engem? Kell, hogy érdekeljen?

Nem…

Muszáj tolerálnom?

Pfff… Ugye, nem?

Ha függőség szempontjából nézzük tehát, akkor a láncdohányos és az alkoholista is függő. Mindkettő árt vele magának, és árthat vele másoknak. Én mégis jobban tolerálom a dohányosokat… Ha már népegészségügy, akkor őket kevésbé érzem veszélyesnek magamra nézve.

Szóval, akkor miről is szól ez az egész???

(Folyt. köv.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.