Végeztem egy kis közvélemény-kutatást (persze ez még csak véletlenül sem hivatalos és mérvadó): megkérdeztem pár embert, hogy szerintük mi is a függőség? Merthogy ez a téma az előző, legújabb népegészségügyi törvényünket taglaló bejegyzésem kapcsán igencsak szöget ütött a fejemben... Van egy csomó szó és kifejezés, amiket csak úgy használunk, de valójában nem tudnánk pontosan meghatározni, mit is jelentenek.

Hát, úgy tűnik, a "függőség" is egy ilyen szó.

Hétköznapi értelemben a függőség valamihez való hozzászokást, ragaszkodást és szükségletet jelent. Ilyen például, hogy a szervezetünk "tápanyagfüggő" - hiszen szükségünk van tápanyagokra a túléléshez. Ilyen értelemben a függőség szónak nincs sem pozitív, sem negatív értelme - egyszerűen csak van.

Aztán van ennek a helyzetnek két szélsőséges pontja: a kóros (és káros) függés, azaz a szenvedélybetegség, és a kóros függetlenségi állapot, más néven autisztikus magatartás... Hű, ugye, kezd már kicsit bonyolult lenni? :)

A "függőség" szó hallatán azonban érdekes módon mindenkinek a szenvedélybetegséges dolog jutott eszébe. Vajon miért? Tán csak nem azért, mert ez manapság mindenkit foglalkoztat valamilyen szinten? Mindenkinek benne van valahol az agya egyik hátsó szegletében?

Persze, hogy de! (Apu titkos gondolata vagyok...) És miért van ott, nyíltan vagy titkoltan megbújva???

Természetesen azért, mert - bár valószínűleg nem vagyunk a tudatában, - a társadalom jelenleg elvárja tőlünk, hogy függők legyünk. Hiszen mik vagyunk mi? Fogyasztók... "Az életszínvonal-megszállottság melléktermékei." Függünk a reklámoktól, amikkel kimossák az agyunkat; függünk a hírektől, amikkel teletömik a fejünket; függünk a filmektől, amiket megnézünk; függünk a sosem látott vezetőink döntéseitől, akik megpróbálják elhitetni velünk, hogy fontosak vagyunk és minden csakis miattunk történik; függünk az éppen aktuális politikai helyzettől, amit a világ nagyhatalmai irányítanak; függünk a divattól (akár öltözködésről, akár lakberendezésről, akár hajviseletről van szó) - ami önmagában még nem is lenne baj, de ez manapság szoros összefüggésben van a pénzzel; és persze függünk a pénztől magától is, hiszen elhitetik velünk, hogy pénzért bármit megvásárolhatunk magunknak... És persze a listát a végtelenségig lehetne folytatni.

De vajon azok után, hogy elvárják tőlünk, hogy az egész életünk egy függő játszma legyen, miért lepődnek meg azon, ha az emberek saját függőségeket találnak ki maguknak? Hiszen annyira benne vagyunk - beleszületünk - a függésbe, hogy számunkra már ez a természetes... És hadd tegyem hozzá: én most itt nem az előzőekben megemlített "természetes" függési viszonyokra gondolok, amit egyensúlynak és harmóniának neveznek, hanem az elkorcsosult társadalom által kreált, egyre absztraktabb mű-függésekre... azaz a társadalmunk káros szenvedélyeire.

Az emberek manapság azt hiszik, hogy az életük nem természetfüggő, nem időjárásfüggő, nem tudásfüggő, nem egyensúlyfüggő... Hiába az intő jelek, hiába a természet folyton bebizonyosodó ereje - mi csak abban hiszünk, amit a tévében mondanak nekünk. Mekkora, mekkora tévedések, amiket megpróbálnak elhitetni velünk! (Tévedések?... Vagy inkább népbutítás? Hajlamos vagyok a másodikban hinni - hiszen az emberiség túlságosan elszaporodott, és a jelenlegi ingatag, globalizáció-központú civilizációnk ugyan hogy lenne képes kordában tartani ennyi gondolkozó embert?...)

No de térjünk vissza a káros szenvedélyek nevezetű függőségi viszonyokra! Vajon mi generálja azt, hogy manapság a 12-13 éves gyerekek (merthogy ők még gyerekek) isznak, cigarettáznak és kábítószereznek? Vajon miért hódolnak a gazdagok és a szegények, a nők és a férfiak, az öregek és a fiatalok és majd' mindenki valamiféle káros szenvedélynek?

Csak nem azért, mert ez a "divat"? Mert ilyen a társadalom? Mert ez a menő? Mert nincs más lehetőség az önmegvalósításra? Mert muszáj valami pótcselekvés? Mert a ketrecbe zárt, de folyton a szabadság elérésével hitegetett vadállat ott lapul bennünk, és nem bírjuk ép ésszel elviselni és kivárni a soha be nem következő szabadon bocsátást? Hiszen valahol mélyen talán még ott vannak az ősi ösztöneink, amiket hosszú évtizedek és generációk alatt megpróbáltak - többé-kevésbé sikeresen - kiirtani belőlünk...

Persze, egy csivavából már sosem lesz farkas. De a gond ott kezdődik, ha ő ebbe beletörődve korcsokat fog nevelni a kölykeiből is ahelyett, hogy megpróbálná legalább őket visszaterelni a helyes útra. De már megint túl messzire kalandoztam!

Térjünk vissza a társadalmunk helytelen irányát jelző, egyénileg választott káros szenvedélyeinkre! Ezek kivétel nélkül kimerítik a kábítószerezés fogalmát... Na de mi is a kábítószer?

Pszichoaktív szerek (a köznyelvben: drogok vagy kábítószerek) azok a természetes vagy mesterséges anyagok, amelyek az élő szervezetbe kerülve a központi idegrendszerre hatva megváltoztatják annak működését, funkcióját, illetve hiányuk elvonási tünetekkel jár. (Wikipédia)

A dohányzásról nem akarok több szót ejteni, hiszen azt már túltárgyaltuk.

Folytassuk a másik legelterjedtebb kábítószerrel, az alkohollal! Arra, hogy ez miért legális a legtöbb országban, két lehetséges magyarázat van. Az egyik, hogy azért, mert az egyén döntésére bízzák azt, hogy fogyasztja, vagy nem; és ha igen, milyen mértékben. Ez lenne a normális, alapvető hozzáállás (szerintem) - hiszen egy gondolkozó lény, aki tisztában van vele, hogy milyen veszélyekkel járhat a mértéktelen alkoholfogyasztás (alkoholizmus), képes mérlegelni, hogy megéri-e neki, avagy nem. Persze nem vagyok annyira naiv, hogy elhiggyem: ezért megengedett a dolog. Valószínűsíthető, hogy csakis a történelemben kereshetjük az okokat - hiszen alkoholos italokat az ember már időtlen idők óta fogyaszt tudatmódosító és kedvcsináló mivolta miatt.

Van azonban egy pár dolog, amit valószínűleg kevesen vesznek számításba, mielőtt minden pénteken "jól bebasznak" a haverokkal - tehát akkor mennyire is vagyunk tisztában az alkohol hatásaival???

Az etanol mérgező vegyület, károsan hat a májra, a vesére és az idegrendszerre. Mértéktelen fogyasztása alkoholmérgezést, halált okozhat, hosszú távon az agysejtek elhalásához, májzsugorodáshoz vezet. Idült alkoholistáknál az alkohol megvonása delirium tremenst okoz. Magyarországon kb. félmillió súlyos, idült és szintén hozzávetőleg, további egymillió enyhébb - látens - alkoholista található. Gyakorlatilag a felnőtt férfi lakosság fele olyan mennyiségű alkoholt fogyaszt rendszeresen, amit már elvonási tünetek nélkül képtelen abbahagyni. Az alkohol elvonás tünetei az alkohol utáni vágy, hiányérzet, nyugtalanság, remegés, hideg verejtékezés, szédülés, hallucinációk, görcsök, álmatlanság, idegkimerültség. A leszokást könnyítendő az orvos sokszor olyan nyugtatókat ír fel az alkoholproblémákkal küzdő betegnek, amelyek hatóanyagukat tekintve kemény drogoknak, kábítószereknek számítanak. (Pl. etoval, rivotril, tramadol.) Ennek ellenére a leszokási kísérletek óriási többsége sikertelen.

Az alkoholizmusnak jelentős társadalmi hatása is van az alkoholistára, illetve a családjára és barátaira egyaránt. Az alkoholisták közt nagyon magas az öngyilkosok aránya, különböző kutatások 8 és 21% közé teszik az öngyilkosságot elkövető alkoholisták arányát. A mentális egészségre is súlyos káros hatása van az alkoholizmusnak. Az alkoholisták közt az öngyilkosság elkövetésének veszélyét 5080-szor nagyobbnak találták, mint a teljes lakosság átlaga.

Az alkohol sokáig tartó nem megfelelő fogyasztása széles körű hatással lehet a mentális egészségre. Az alkohol nemcsak a test számára, hanem az agy működésére is mérgező, így hosszútávú, túlzott fogyasztása fiziológiai hatásokkal jár. Az alkoholisták körében gyakoriak a pszichiátriai rendellenességek, különösen a szorongásos és depressziós betegségek; az alkoholisták 25%-ánál jelentkeznek súlyos pszichiátriai zavarok. (Wikipédia)

És mielőtt még rászoknál, azt sem árt tudni, hogy egy kicsit nehéz róla leállni...

Az alkoholelvonás jelentősen eltér a legtöbb más drogtól, mert közvetlenül halálos is lehet, ellentétben például a különösen kemény drognak tartott herointól. Az alkoholhoz hasonló hatásmechanizmusú drogok, mint a barbiturátok és a benzodiazepin -zármazékok, szintén halállal járó elvonási tüneteket okozhatnak. Ebből a szempontból az alkohol a barbiturátok mellett a legkeményebb drog. Egy alkoholista, még ha nincsenek is komoly egészségügyi problémái, meghalhat az elvonás közvetlen hatásaitól. (Wikipédia)

Szóval... Mindezek tudatában nagyon szeretném tudni, hogy ha az alkoholfogyasztás legális, akkor vajon a többi "drog" fogyasztása miért nem az? És nem, mielőtt még bárki is kígyót-békát kiabálna rám, nem arra akarok kilyukadni, hogy legyünk inkább heroinisták! Csupán csak van egy olyan rossz szokása az emberek túlnyomó többségének, hogy ha valami tilos, akkor az azonnal felkelti az érdeklődésüket, ugye? (Apu perverz kíváncsisága vagyok...) Hát akkor miért tilos? Azért, hogy menő és vagány dolog legyen mindenféle szereket magunkba nyomni? Csak mert a többiek is csinálják?

Talán inkább be kéne mutatni végre mindenkinek, milyenek is a kábítószerek! És nem, nem csak a negatív hatásaikat! Azt is el kell mondani, mi a jó bennük - hiszen valami csak jó, ha ilyen sokan használják! Ha folyton azt halljuk, hogy "ne csináld, mert rászoksz", de közben a fél világ (hú, de optimista vagyok) csinálja, akkor persze, hogy én is ki akarom próbálni! De ahhoz, hogy mindenki valóban olyan döntést hozhassak ezügyben, amivel nem sodorja veszélybe magát - hiszen egy normálisan gondolkozó emberi lény képes mérlegelni, hogy mi éri meg neki, és mi nem -, ahhoz először is biztosítani kéne a hátteret, a tudást...

Ezzel csak egyetlen probléma van. Mégpedig az, hogy ha az embereket arra nevelnék, hogy önálló döntéseket hozzanak és átlássanak bonyolultabb összefüggéseket is, mint ami a fizetésük és a számláik között van, akkor rájönnének, hogy nem csak a káros drogok nem kellenek nekik, hanem sok minden más sem, ami a mai világ értékeit képviseli.

És akkor mi lenne? Mi lenne a globalizációval, a válsággal, a reklámokkal és a fogyasztással?

Még a végén mindenki rádöbbenne, hogy talán mégsem lenne olyan rossz, ha idén tényleg eljönne a világvége...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.