A mai nap generálta, hogy az agyam néhány neuronja összefüggést találjon a címben szereplő két dolog között... És bár ez nem meríti ki a szinesztézia fogalmát, azért valami közük mégiscsak van egymáshoz - mármint a műkörömnek és a favágásnak. Legalábbis esetemben mindenképpen.

Az egész történet azzal kezdődött, hogy persze minek kellett nekem olyan ház, ahol kályhával kell fűteni! Mármint csak kályhával. Gáz az nincs. Vagyis, helyesbítek: gáz az van, mindig, folyamatosan... A földgázzal is gáz van, mivel van egy óra bent a telek belterületén, amit bár évek óta plomba véd attól, hogy bárki hozzányúlhasson indokoltan avagy indokolatlanul, jogosan avagy jogtalanul - a szolgáltató nemrég mégis kiküldött nekem egy cirka ötvenhétezer forintos számlát be nem fizetett gázdíjakról. Nos, biztos bennem van a hiba, de nem értettem, hogy ugyan mire is kéne nekem fizetnem? Merthogy egy ideig fizettem havonta az egyre emelkedő havidíjakat a nagy semmire, majd direkt azért plombáltattam le az egészet (évekkel ezelőtt), merthogy a jelenlegi huszonöt négyzetméteres villalakásomba még csak be sincs kötve a gáz... Tehát mire is fizetnék?

Szóval nem értem...

A lényeg azonban az, hogy a fűtés így bizony fával történik. Szerencsére már teljesen profi vagyok mindenféle fával kapcsolatos dolgok művelésében - végzettségemnek köszönhetően (kertmészmérnök vagyok, bár fogalmam sincs, miért is pont erre a szakterületre esett a választásom anno) tudok ültetni, metszeni, oltani, miegymás... Persze ez most teljesen mellékes, hiszen a fűtés szempontjából a dolgok másik végét kell megfogni: azaz a fakitermelést.

No, ehhez azért én még kicsi vagyok, gépesítési szempontból sem vagyok a topon, arról nem is beszélve, hogy bármilyen szerszámot és eszközt képes vagyok használni mindenféle probléma nélkül, két dolgot kivéve: az egyik a hegesztőtrafó, a másik a láncfűrész.

Persze, amikor sajnálkozva próbálok magyarázkodni, amiért ilyen gyenge jellemnek születtem, hogy félek a láncfűrésztől, a hallgatóság általánosan hangos hahotában tör ki, hogy ugyan miért is gondolom én azt, hogy ez probléma? Hiszen ki várná el azt egy "gyenge nőtől", hogy a legendás Texas-i (nem, nem kopó - a jó öreg Chuck-ot hagyjuk most ki ebből) Láncfűrészes nyomdokaiba lépve, dagadó bicepsszel nekiessek egy 300 éves tölgyfának, hogy ne fagyjak meg ebben a cudar hidegben?

Persze, tudom, ez így elég viccesen hangzik, meg ha valaki olyan vizuális típus, mint én, akkor lelki szemei előtt megjelenhetek mind az ötven kilómmal, amint egy Stihl, Macintosh, Husqvarna vagy egyéb motoros fűrészt bőgetve csikorgatom a fogaimat, a szegény fák meg sikítva könyörögnek az életükért...

Ettől függetlenül, én erre csak annyit szoktam mondani: miért, akkor szerintetek nekem meg kellene fagynom? Nekem, mint szegény, szerencsétlen picsavirágnak, gyenge, fehér kezeimet összefonva, sorsomba beletörődve neki kellene mennem a jeges Dunának, csak mert nem születtem erős, mindenható férfinak???

Nos, nem. Nem gondolom. És nyugodtan lehet viccelődni, de bizonyítékom van rá, hogy a műköröm és a favágás bizony nem zárja ki egymást!

Nem tudom, kinek mekkora a teljesítménye, de én bazi büszke voltam magamra mindkét alkalommal, amikor lehetőségem adódott az udvaromba boríttatni tíz-tíz mázsa vegyes keményfát, nem kuglizva, hanem csak parasztosan négybe hasítva. (Ennyi engedményt azért tettem magamnak...) De nem is a fa udvarba borítása töltött el büszkeséggel (ahhoz csak a kaput kellett kinyitnom, a többit elvégezte legkedvesebb bajszos-motoros barátom a fantasztikus billenőplatós autójával), hanem az, hogy én mindezt a mennyiséget egyedül, mindkét alkalommal 60 percen belül betermeltem az udvar közepéről a verandára, szép kis farakással kitöltve a területet széltében-hosszában.

De persze ez még mind semmi... Mert hát azt a fát azért még szét kell csapni, hogy a kályhámba is beférjen, és hát a gyújtós sem magától lesz olyan apró... Így aztán - mivel hogy senki nem fogja megcsinálni helyettem, mert hát a kedvesem külföldön próbál szerencsét - felvettem az ujjatlan kesztyűt, a zöld sapkát, a piros dzsekit és az acélbetétest, és nekiestem a hasogatásnak.

Mivel a fejsze nyele nemrég feladta a szolgálatot (konkrétan kettéhasadt), maradt a balta. Kicsit aggódtam, mert hát annak rövidebb a nyele (meg a feje is kissé lejárós, ha ahhoz van kedve), de rá kellett jönnöm, hogy a favágás bizony olyan, mint a biciklizés - nem lehet elfelejteni! Olyan mintaszerűen sikerültek az idei első próbálkozásaim, hogy gyorsan széthasogattam két nagy kupacra való tüzelőt, és bazi büszke voltam magamra - leginkább azért, mert nemhogy a karikagyűrű nem esett volna le az ujjamról, ha lett volna, de meg kellett állapítanom, hogy a munkahelyemen elvárt trendi megjelenésnek és a műkörömnek sem okoz semmiféle gondot az, ha fát kell hasogatnom otthon. Végül is mi köze a műkörömnek a favágáshoz? Avagy, hogy klasszikusokat idézzek:

"Mit keres a körömreszelő a konyhában?"

A körömproblémát végül letudta Boris, a macska, rámutatva a fahasábok egyéb felhasználhatóságára is - bőszen nekiállt rajtuk kifenni a karmait. Így aztán mindenki boldog volt és elégedett. Főleg én. Hiszen ha már nem jut időm sportolni, legalább ennyivel teszek az egészségemért.

A földgázzal meg kínlódjon, aki akar.

De hogy ebből a bejegyzésből se maradjon ki az ismeretterjesztés, nemrég találtam egy szinte tökéletes megoldást fatüzelésre. Ez pedig nem más, mint a tömegkályha. Nevét onnan kapta, hogy nagyjából 900 kiló hőtartó tömeg, anyag megy bele, mire felépül. Viszont az alapismeretek elsajátítása után bárki elkészítheti, és a hatásfoka jobb, mint egy cserépkályhának. A skandináv országokból származik az ötlet, ahol nagyrészt csak ilyeneket használnak az épületek fűtésére és a meleg víz előállítására. Másodégés-kamrás, másodlevegős, háromhéjú, fűtött pados és magas segédkéménnyel rendelkezik. A másodégés-kamrának köszönhetően az égéstermékek mennyisége minimálisra csökken, így kevésbé szennyezi a környezetet és sokkal jobb a hatásfoka, mint egy samott-vas- vagy egy cserépkályhának.

Ráadásul a fát sem kell olyan kicsire összehasogatni egy ekkora monstrum etetéséhez... És hát ami jó, az jó!

Hát jól nézünk ki... Még hogy favágás és műköröm nem passzol egymáshoz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.