Egyszerű kérdés - és jogos. Nos, az a helyzet, hogy azért, mert elfogult vagyok. Azon túl, hogy a film úgy tökéletes, ahogy van, a mondanivalója sem utolsó... Sőt!

David Fincher alkotásait szerintem senkinek sem kell bemutatni (a teljesség igénye nélkül: A végső megoldás: Halál, Hetedik, Játsz/ma, Pánikszoba, Zodiákus, Benjamin Button különös élete, A közösségi háló)... Talán nem is tudnék olyan filmet említeni a rendezései közül, ami nem tetszett, és több kedvencem is van ezek között. Arról nem is beszélve, hogy Brad Pitt életem első nagy "szerelme" volt (bár a múlt idő nincs rendben, hiszen még mindig az - a kapcsolatunk immár... hm... nagyjából 17 éve tart, legalábbis részemről). Így aztán nem nagy csoda, hogy a Hetedik és a Benjamin Button különös élete szintén nagy favorit nálam... Na de ne térjünk el a tárgytól! :)

A Harcosok Klubja egy olyan egyedülálló film, amit első alkalommal sikerült moziban megnéznem, és már akkor beleégett a retinámba és az agyamba. Minden részlete aprólékosan kidolgozott, tökéletes munka: a történet, a látvány, a karakterek és a keményen megfogalmazott nagy-nagy igazságok, amik mindannyiunk szeme előtt ott lebegnek. (El kéne olvasnom Palahniuk - azonos című - könyvét is, azt hiszem...) Be kell vallanom, ekkor még nem nagyon rémlett, ki is az a David Fincher, a filmet egyesegyedül Brad Pitt miatt akartam megnézni.

Akkoriban nagy divat volt őt imádni, és ezzel együtt gúnyolódni is rajta és lehúzni őt "szépfiú" mivolta miatt, ezért nem is nagyon hangoztattam, hogy nekem ő a kedvencem. Pedig tisztában voltam vele, hogy született tehetség, hiszen miután néhány év alatt már megnéztem az Interjú a vámpírral, a Szenvedélyek viharában, a Hetedik, a Tizenkét majom, a Pokoli lecke, az Ördög maga és a Hét év Tibetben című filmjeit, egyértelművé vált számomra, hogy mindent képes eljátszani. (A Ha eljön Joe Black-et direkt hagytam ki a felsorolásból, mert bár sokan odáig vannak érte, én ezt tartom a leggyengébb filmjének; még annak ellenére is, hogy másik nagy kedvencemmel, Anthony Hopkins-szal együtt játszik benne.) Tyler Dourden-től kezdve azonban bárki be mert szólni Pitt-el kapcsolatban, csak annyit mondtam neki: nézd meg a Harcosok Klubját! És ha tetszett, akkor a többit... (Aztán persze a következő években sorra jöttek a jobbnál jobb filmek, amiket most nem sorolnék fel; és végre kezdte elhinni a nagyvilág, hogy Brad nem csak jóképű... De ez megint nem tartozik a tárgyhoz. :) )

És ne feledkezzünk meg a másik két főszereplőről sem... Helena Bonham Carter és Edward Norton nevét szintén kénytelen voltam megjegyezni a Harcosok Klubja után.

Szóval, ez a film azonnal bekerült agyban a repertoáromba, a Kedvencek polcára. Akkor még nem volt otthon számítógépem, és a filmeket kazettára kellett felvennem a tévéből... Emlékszem, ott sorakoztak a polcomon a VHS-ek. Istenem, de durva volt! :)

Aztán amint sikerült beszereznem a filmet, időnként elővettem és megnéztem, és szépen kultuszfilmmé nőtte ki magát számomra. Az évek múlásával egyre jobban kihallottam belőle azokat az igazságokat, amiket nagyon nem szabadna elfelejtenünk. "Legyünk teljesen őszinték egymáshoz..." Kevesen vannak, akik ezt így ki is mondják. És még kevesebben, akik így is gondolják.

"- Tudod, mi az a dunyha?

- Egy paplan...

- Egy takaró. Egy sima takaró. Na de honnan tudjuk mi ketten, hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez a szó nomád értelmében? Lófaszt. Akkor mik vagyunk?

- Nem tudom, hát... gondolom, fogyasztók.

- Úgy van. Mi fogyasztók vagyunk. Az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés? Éhezés? Szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az ötszáz csatorna, egy név az alsógatyánkon... Viagra, hajnövesztő, műolaj..."

"Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni!"

"Amit birtokolsz, az birtokba vesz."

Vajon hányan vannak, akik elgondolkoznak ezeken a dolgokon? Azon, hogy ez a film nem csak arról szól, hogy egy tudathasadásos pasas létrehoz egy őrült szektát és baromságokat csinál? Hogy ez nem csak egy elmeroggyant vízió egy betépett ürgétől, hanem a valóság - kicsit máshogy? Kevesen... Legalábbis akkor, 1999-2000 környékén így gondoltam. Mára azonban sokat változott a világ, és úgy vélem, ez a film nemhogy veszített volna az aktualitásából, hanem egyre jobban maivá vált... És szép lassan "más szemmel kezdtük nézni a világot. Mindent és mindenkit kritikusan méregettünk." Napról napra egyre furcsábbnak, értelmetlenebbnek láttam egy csomó dolgot. Tanultam, szerettem volna mindennek utánajárni, ami érdekelt, amit nem értettem, ami nem tűnt logikusnak - legyen az bármi. És hogy mi volt ezzel a célom?

Semmi több, mint rábukkanni az élet értelmére, feltenni a megfelelő kérdéseket és megkeresni a tökéletes válaszokat... És hogy őrült vagyok-e? Talán. De az is lehet, hogy nem. Attól, hogy mindent megkérdőjelezek, még közel sem biztos, hogy megbuggyantam. Talán ez lenne a természetes... Hiszen mi viszi előre a világot? Az, hogy "melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra"?

Nos, erre csak azt válaszolnám: én vagyok apu abszolút közömbössége. :) A mai világ abból áll, hogy hamis képeket vetít eléd, hiú ábrándokat ébreszt benned, értelmetlen célok elérésére hajszol, miközben nem veszed észre, hogy a saját farkadat kergeted körbe-körbe, mint egy lökött kutya... Mindeközben még a fejedet is simogatják: "okos vagy, Fifike! Csak így tovább! Jó lesz az, hidd el!" És amikor rengeteg erőfeszítés után végre sikerül kellően becsavarodnod, és testileg-lelkileg eltorzulva beleharapsz a saját farkadba, akkor a pofádba röhögnek, és elhitetik veled, hogy ilyen az élet. Szar, fájdalmas és értelmetlen. De azért te ne add fel!

Aztán kicsit elegem lett ebből... Nagy igazság, hogy egy dolog van, amit nem vehetnek el tőled: a tudás.

"Elutasítom az anyagi javak fontosságát hangsúlyozó értékrendet!"

Első házi feladatként kikapcsoltam a tévét. Ma már ott tartok, hogy rendesen idegesít és irritál az a tömény szar, amit az adások óriási hányadában nyomnak... Egyszerűen nem is érdekel. És képzeljétek: még élek. Tévé nélkül is.

"Rádöbbentünk, hogy mások is úgy éreznek, mint mi."

Ezek még csak kellemes, enyhe fuvallatok az orkánerejű hülyeséghurrikán közepén, de VANNAK. És ez jó...

Tehát, azért a Harcosok Klubja, mert szeretném, ha az önálló gondolkozás, a logika és a kérdezés tudománya elterjedne, és lenne egy hely (talán Lui kocsmája :) ), ahol egymást a legmélyebben megtisztelve beledöngölnénk a fejünket a padlóba... Egymásét, vagy a sajátunkat.

"Mindenkinek ott volt az orra előtt. Tyler meg én csak rámutattunk. Mindenkinek ott volt a nyelve hegyén. Tyler meg én csak kimondtuk."

Bármi, ami ebben a blogban olvasható, csak és kizárólag az én véleményem bizonyos dolgokról, és nem az abszolút igazság. Nem kell velem egyetérteni - de ha ellentmondasz, készülj fel! Valódi érvekkel támaszd alá a véleményed, ahogyan én is tenni fogom. Egy jól hangzó indoklás kevés! Mivel virtuális bokszról van szó, nem azt kérem, hogy üss meg... Csak annyit: győzz meg az igazadról! :)

Ja, még valami:

"És nagyon kérem, ne hordjon nekem ide minden szemetet, amit összeszed!"

Szvítdrímz! ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.