Abban a szerencsében volt részem, hogy ezen a héten két egymás utáni szabadnapom adódott, és a harmadik napon is csak délután kell kezdenem. Volt is öröm és boldogság, hogy juhéj, végre lesz időm dolgozni legújabb irományaimon! Hurrá és éljen és miegymás!

Nos, gondoltam, az első napomat beáldozom az ügyintézésre – így legalább „hamar” túlesek a kötelezőkön és nagyjából nyugodtan hátradőlve írogathatok, anyaggyűjthetek meg eszmefuttathatok kedvemre. Délután öt körül sikerült is hazaérnem. Bazira meg voltam elégedve magammal, hogy minden hatékonyan és gördülékenyen ment, és lám, már túl is vagyok rajta. Napok óta tervezgettem, mi mindent is fogok írni, mi mindent is kell még átnéznem, satöbbi. Bekapcsoltam a gépet, készítettem egy kávét, átvedlettem otthoni macinaci-szerkóba, és letottyantam a klaviatúra elé.

És akkor…

„Hiba678: a modem nem tud kapcsolódni…”

Mifaszvan???

Rápillantok a szivárványszínekben villogó dobozra, és konstatálom, hogy bizony valami nagyon nem úgy van, ahogy az lenni szokott. Kikapcs, visszakapcs – még mindig nem oké. Számlák előszed – minden rendben, nem felejtettem el semmit. (Persze, hogy abból indultam ki, hogy én vagyok a hülye, és nem fizettem be valamit – na de hogy pont a netet felejtsem el, az nálam abszurdum…)

Telefon elő, hívom a segélyvonalat. Három percig tartott csak az, míg magyarul, angolul és németül is elmondták, hogy készítsem elő a számlalevelet meg az ügyfélkódot a gyorsabb ügyintézés érdekében, és hogy melyik gombot nyomjam, ha inglis szpíking operétört szeretnék, majd hogy elnézést kérnek, hogy a számlalevélen mínusz meg plusz tételek is szerepelnek, amiknek az összege amúgy nulla.

Oké, meghallgattam. Végre eljutottunk odáig, hogy nyomjam a kettest, ha az internettel van gondom.

Nyomtam a kettest.

„Kérjük, adja meg a telefonszámot nulla hattal és a körzetszámmal, majd nyomja meg a kettőskeresztet.”

Oké, megvan.

Két csörgés után közölte egy szimpatikus női hang, hogy jelenleg sajnos minden ügyintéző foglalt, várjak türelemmel. Közben valami full idegesítő, tíz másodpercenként ismétlődő dallamot nyomattak a fülembe. A nő még elismételte egy párszor a szöveget, majd ment kicsit a zene, mire felvette egy szimpatikus hangú férfiú.

Mondom neki, hogy nincs netem, és kérdezem, miért?

Mindjárt utánanéz, kéri, adjam meg a telefonszámot.

Öhm… hát akkor az előbb vajon miért kellett beütnöm???

Mindegy, rendi vagyok, nem akadékoskodok, bediktálom megint.

- Úgy látom, van itt egy elmaradás novemberről, ezért korlátozták a szolgáltatást.

Gyors túrás a földön szétterített számlák között – minden hónap megvan, igaz, egy havi csúszásban vagyok folyton, de ez kábé egy éve így van. Mondom neki, hogy be van fizetve, itt a csekk.

- Ja, látom, ma érkezett be, de van itt 14 (értsd: tizennégy) forint elmaradás, késedelmi kamat. Meg egy decemberi számla.

Mondom neki, hogy a decemberi számla befizetési határideje január huszonhat, tehát még két napom van addig, nem gondolom, hogy azért kapcsoltak volna le.

- Ja, tényleg.

JA? TÉNYLEG???

Tanakodás, tanácskozás a vonal túlsó végén pár percben, addig várakozzak… A végén kiderült, hogy igen, a 14 (azaz tizennégy) forint miatt kapcsolták ki a netemet, amiről egyébként nem küldtek számlát, mert ennyiről nem küldenek, drágább a papír.

Végül is csak kicsit basztam fel magam.

Oké, kérdezem, akkor ha én ezt holnap befizetem az ügyfélszolgálaton, akkor visszakapcsolnak?

Igen.

REMEK! És akkor mennyi időn belül lesz megint netem?

Két nap.

MIVAN??? Mondom, bocs, de ez nekem nem pálya, én dolgozok a nettel, nekem nincs két napom…

- Jó, akkor ha délig befizeti, és leigazolja ezen-meg-ezen a telefonszámon, akkor már délután visszakapcsolják.

Ebben meg is egyeztünk.

Megkértem a tesómat (aki egyébként röhögőgörcsöt kapott, mikor magamból kikelve elmeséltem neki, mi van), hogy ugyan menjen már be másnap délelőtt, és fizessen már be nekem tizennégy forintot, csak hogy ne kelljen elmásznom odáig (ő ott lakik egy köpésre).

Másnap az ügyfélszolin: már az ajtóból integettek a tesómnak, hogy ugye nem befizetni akar? Csak mert összeomlott a rendszer, és az sajnos nem fog menni… Amikor ezután felhívott, valami különös okból kifolyólag megint elöntötte az agyamat a szar. Felhívtam kedves telefonos ügyfélszolgálatos barátaimat, hogy ilyenkor mégis mi van?

Már nem hallgattam végig a mindenféle nyelvű tájékoztatót, egyből benyomtam a kettest, majd megadtam a számot meg a kettőskeresztet.

Aztán hallgattam a zenét.

És még mindig.

Majd még egy kicsit…

Ránéztem a telefonom kijelzőjére: 7 perc 48 másodperce ment a fülembe a csak enyhén irritáló gépdallam. A pumpa elég erőteljesen ment felfelé megint. Eldöntöttem, hogy tíz percig várok, aztán kinyomom a picsába, majd valakit megölök, csak hogy megnyugodjak.

És ekkor – csodák csodája – felvette egy kedves férfi kolléga.

Nem kis erőfeszítésembe került, hogy aránylag halkan és jól artikuláltan megkérdezzem, hogy mi a helyzet olyankor, ha nem tudom befizetni a retkes tizennégy forintjukat, mert összeomlott a kibaszott rendszerük?

- Miért, összeomlott a rendszer?

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! Nem, bazdmeg, csak vicceltem!!!

- Akkor még van egy olyan megoldás is, hogy be kell menni a postára, befizetni…

Azt hiszem, nem fogalmaztam elég egyértelműen. Nem-kaptam-csekket róla! Mégis akkor hogy fizessem be?

- Az a helyzet, hogy ez a körzet nem hozzám tartozik (MÉG JÓ, HOGY MEG KELL ADNOM A KIBASZOTT TELEFONSZÁMOT, MÉG MIELŐTT BÁRMELYIK ÜGYINTÉZŐ FELVENNÉ A TELEFONT), átkapcsolom egy másik kollégához…

Újabb pár perc várakozás után egy nő vette fel, akinek persze megint ától zéig el kellett mondanom, mi is a bajom… Aztán nagy tanácstalanság, és megkért, hogy várjak (nahááát!), amíg megkérdezi a kollégáit. Végül közölte, hogy nem tudnak belépni a rendszerbe, de visszahív……

11:50-kor csörgött a telóm, és az előbbi hölgy elmondta, hogy leszedték rólam a letiltást, így benne leszek a délutáni visszakapcsolásokban. És hogy ne haragudjak, de a rendszer nem érzékeli az összeget, csak hogy elmaradás van…

Persze, persze, semmi gond!

Aztán vártam… vártam… vártam…

Délután ötkor úgy döntöttem, megint felhívom őket, hogy akkor mégis melyik délután lesz visszakapcsolva a netem? Egy másik hölgy közölte, hogy valóban elindították a visszakapcsolást, de idő kell, míg átfut a rendszeren. (Nem értem… enter, és fut… vagy nem?) Oké, kérdem, de mégis mennyi?

- Nem tudom, de megkérdezem a helpdesk-es kollégákat…

Tudom – várjak!

Fél perc múlva visszatért azzal, hogy 24 óra a visszakapcsolás, szóval valószínűleg csak holnap délelőtt lesz belőle valami, legyek türelemmel…

HÁT PERSZE, HOGY TÜRELMES VAGYOK! Hiszen van más lehetőségem???

És akkor… csodák csodája… Este kilenckor abbahagyta a villogást a modem sárga lámpája…

És az ikonra kattintva betöltődött a gugli…

Hihetetlen… A türelem tényleg rózsát terem!

Persze, azért egy bocs vagy valami jólesett volna, ha már másfél napig szopattak, de hát ne legyenek nagy igényeim, ugyebár… Végül is egy internetszolgáltatótól elvárni, hogy internetet szolgáltasson…

(És akkor még nem szóltam arról, hogy a telefonszámlámat ugyan ki fogja kifizetni, amiért órákig várakoztattak a saját hülyeségük miatt, meg persze a skype helyett is mobilon kellett beszélnem a Hollandiában dolgozó kedvesemmel. De hát ez senkit nem érdekel rajtam kívül, legkevésbé a szolgáltatókat, amikkel kapcsolatban időről időre csak megerősödik bennem az a tudat, hogy sosem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Mi lenne, ha egyszer tényleg az én hibám lenne valami? Keresztre is feszítenének? Már azon sem lepődnék meg…)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.