Nem tudom, más hogy van vele, de én imádom Simont. :) A címben említett videó a legutolsó, amin sikerült többször is halálra röhögnöm magam. (Érted, többször is... Ez a teljesítmény már eleve ékes bizonyítéka annak, hogy 2012 bizony az én évem!) Ettől függetlenül ez is egy olyan téma, amiről nem akartam írni, mert már tényleg a csapból is az folyt, hogy "jön a jeges világvége", "befagysz a lakásba", és tényleg mindenki rohanjon azonnal, spájzoljon be egy havi hideg élelmet és ki se mozduljon, ha kedves az élete... Mindenhol - a boltban, a buszon, a rádióban - mindenki erről beszélt. "Hű, most mi lesz?"

Uramisten, hát mi lenne???

Pont ugyanaz, ami minden évben szokott lenni! Sőt, nagyon sokan kell, hogy emlékezzenek rá, hogy húsz évvel ezelőtt milyen teleink voltak! Nem, nem olyan nyomorékok, mint most, hogy három hónapnyi megfeszített sámántánc és imádkozás után végre képes leesni egy olyan mennyiségű hó, ami nem olvad el két másodperc alatt, lehet lapátolni, belehemperegni meg hóembert építeni belőle...

Ez annyira szörnyű??? Emberek, tél van!! TÉL! Már réges-régen ekkora hónak kéne lennie! (Legalább.) Télen hideg van, fúj a szél, esik a hó, csúsznak az utak, befagy a Duna, késnek a buszok és elakadnak az autók... De régen nem ez volt a lényeg! Régen elmentünk szánkózni, sétálni a délutáni hóesésben, hóangyalkát csináltunk, hóembert építettünk, forralt bort ittunk és hógolyóztunk...

Persze, akkor még más világ volt. Igaz, akkor is mindenki dolgozott, mégsem voltunk ennyire... életuntak. Ennyire beletörődőek, ennyire pesszimisták, ennyire nyomottak, rosszkedvűek, zárkózottak, piszkálódóak. Most mindenben csak a rosszat látjuk. ("Az a köcsög szomszéd megint nem verte le a havat a lábáról, mielőtt bejött a lépcsőházba!" "Ez a köcsög busz már megint húsz perce késik!" "Ilyen hidegben muszáj sapkát vennem, és tönkremegy a hajam!" "UTÁLOM A TELET!!!")

Hát mi van itt mindenkivel???

Hát igen, megint nem tudom másra fogni, mint a médiára. Mindenki tisztában van vele, hogy az év eleje, a január meg a február nagyon nadrágszíj-összehúzós időszak. Mindenki kidorbézolta magát év végén, karácsony, újév, költsük el az egész évben összespórolt étkezési utalványokat, együnk, igyunk... Aztán januárban meg nem megyünk boltba. Tart még a felhalmozott élelmiszer-mennyiség, meg hát pénzünk sincs.

De hát ez így nem mehet! És akkor mi lesz szegény, szerencsétlen kereskedőkkel, akik változatlanul kínálják a multik polcain a színesebbnél színesebb csomagolású, két évszázadra előre tartósított, fertőtlenített, gyorsfagyasztott, bio- és gyorskajákat? Hát ki fogja mindezt megvásárolni?

Az akciókra már szinte immunisak vagyunk, és pénzünk az még mindig nincs, csak a hitelek emelkednek, így hát összeszorított fogakkal ellenállunk. Ráadásul az ÁFA is emelkedett, és a szemünk előtt ott villog pirosan a 27%, amire hivatkozva a boltokban mindennek az ára emelkedett vagy 20%-kal. Hát gyorsan ki kell találni valamit...

És akkor, teljesen kiszámítható módon egyszer csak jött a havazás.

"Nahát, erre vártunk" - Kiáltottak fel az erre érdemesek, és gyorsan megkreálták a télmumust. Felruházták mindenféle gyilkos és förtelmes tulajdonságokkal, és szinte már láttuk, ahogy lassan, de biztosan közelít felénk, fagyfogai villognak, és egész Európát elnyeli szőröstül-bőröstül.

(Elárulom, a Malév is azért szűnt meg létezni, mert úgy gondolták, a télmumus támadását senki sem fogja túlélni...)

Nos, ez hatott. Az emberek - miután kellő ideig és intenzitással zúdították rájuk mindenfelől a rettenetes információkat a közelgő szörnyetegről - beszélni kezdtek róla, és szép lassan mindenki nekilódult. Pár karton ásványvíz, pár karton tej, pár kiló cukor, liszt, satöbbi, satöbbi... Aztán ez a vásárlási láz a hó megérkezése előtt közvetlenül már szinte a fosztogatás szintjére fokozódott.

"De nekem ne akarjanak eladni semmit, amit én nem akarok megvenni!"

Persze, most már kezdenek rájönni az emberek, hogy semmi különös nem történt. Csak esett a hó, pont úgy, mint tavaly és tavalyelőtt. Emlékszem, tavaly ugyanilyen hideg volt, amikor egy rövid időszakot éppen egy másik városban kellett töltenem, félúton mindig kockára fagytam egy óra alatt a buszmegállóban. Előtte télen pedig, amikor még egy másik, délebbi városban laktam, szintén volt -25 fok. Emlékszem, mert minden nap másfél kilométert kellett gyalogolnom a kocsitól a házig, ahol laktam - persze szűz negyven centi hóban, mert arrafelé nem járt hókotró. Arra is, hogy két éve, február 13-án akkora hó és szél volt, hogy a hóátfúvások miatt egy csomó főutat lezártak, a hatoson végig jégbordák, negyvennel lehetett jönni. Onnan tudom, hogy én épp aznap költöztem haza 150 kilométer távolságra egy három kocsiból álló karavánnal meg a két kutyámmal. Ráadásul vezettem is. Kalandos volt. Szóval tisztán emlékszem mindenre...

Tehát nem értem. Mégis mire számított mindenki? Hogy lehet az, hogy az embereknek ilyen könnyen ki tudják mosni az agyából az emlékeiket? Nem gyanús ez kicsit??? És már megint nem tudom - Simonhoz hasonlóan - másra fogni a dolgot, mint a tévére. Szóval:

"Kevesebb TV, több internet!"

Gondolkozzatok már egy kicsit, mielőtt csináltok valamit! Erről egy történet jut eszembe, amit nemrég olvastam. Nagyjából az a lényege, hogy öt majmot zárnak egy szobába, ahol van egy létra, tetején egy fürt banánnal. Amikor valamelyik majom elkezd felmászni a létrán, a többi (a földön lévő) majmot hideg vízzel kezdik nyomatni. Egy idő után bármelyik majom akar felmászni a létrára, a többi majom megveri. Végül kicserélnek egy majmot, az persze azonnal nekiáll felmászni, de a többiek megverik, így megtanulja, hogy nem mászhat fel - bár fogalma sincs, miért. Aztán kicserélnek még egy majmot, és akkor már az elsőként kicserélt állat is részt vesz annak a verésében. Végül az összes majmot kicserélik. Egyik majom sem tudja, miért nem mászhat fel a létra tetejére, mivel az újak közül egyik sem kapott hideg zuhanyt - mégsem másznak fel. És ha beszélni tudnának, és az egyik megkérdezné a másikat, hogy "Te, miért nem mehetünk mi fel a létrára?" Akkor a másik valószínűleg azt válaszolná: "Nem tudom. Mifelénk így mennek a dolgok..."

Szerintem nem kell magyarázni a történetet.

Most azt mondják, szmogriadó van egy csomó városban. (Talán ha nem építették volna be mindenhol a szélcsatornákat, akkor nem lenne...) Ne fűts fával - fűts gázzal, ha teheted!

Mi van???

Ember, a gáz külföldről jön, földgáz, drága, szar és nem megújuló energiaforrás! Hamarosan elfogy! Gondolkozni kéne rajta, hogy mire is használjuk azt a mennyiséget, amink még van! Tán nemhogy ki kéne építeni a segítségével a megújuló energiaforrásokra támaszkodó világot?

Na, de ez egy másik téma. A lényeg, ami miatt egyáltalán nekiálltam ennek a télmumusos sztorinak, az az, hogy napok óta hallgatom a családom azon tagjaitól, akik gázzal fűtenek, hogy akadozik a szolgáltatás, de nálunk nem persze, csak kilenc másik országban Európában; meg hogy egyre hidegebb van, hiába csavarják fel a konvektort meg a kazánt. Most a legújabb "rekord" a 15 fok a lakásban, amit hallok. És hát ez remek.

Sajnos megint csak az jut eszembe, hogy biztosan azt mutatják a statisztikák, hogy túl kevés áramot fogyasztunk, és így legalább bedugjuk a konnektorba a villanyradiátorokat. Persze, ezzel még nem is lenne semmi baj, hiszen a villany talán a jövő egyik legnagyobb megoldása lehetne.

NA DE NEM ILYEN ÁRAK MELLETT!!!

Szóval, mi ez már megint??? Ne fűts fával meg szénnel, csak gázzal - de azzal meg nem tudsz? Hát ez most akkor hogy van?

Nálam mindenesetre meleg van. Igaz, még nincs tömegkályhám, hogy a fa teljes fűtőértékét ki tudjam használni, de legalább nem függök a gázszolgáltatótól, aki tőlem, mint nem-fogyasztótól 57 ezer forintot szeretne beszedni.

Képzelem, mennyit fognak akkor fizetni azok, akik még meg is próbálnak fűteni vele...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.