Tudom, tudom, hihetetlen dolog, amikor az ember tudja, mit kéne csinálnia, mit akar tenni, de mégsem mennek a dolgok a szokott módon. És nem, most kivételesen nem szeretném annyira nagyon túlmisztifikálni ezt az egészet, egyszerűen csak nem tudok más magyarázatot találni a mai napra, mint... mit is?

Az a helyzet, hogy az egész a tegnappal kezdődött... A tegnapi napom egészen különleges, kiemelkedő és nagyon-nagyon jó volt - este mégis belém állt egy olyan mértékű feszkó, ami semmi másnak nem volt köszönhető, mint éppen a tegnapi napomnak. Szóval a nagy endorfintúltengésből átbillentem valami furcsa állapotba, és csak ültem a gép előtt, és iszonyatosan kattogott az agyam. Ez az a szint, amikor hirtelen annyira sok mindent szeretnék átgondolni - persze egyszerre -, hogy valahogy teljesen felborul bennem minden. Nem igazán szeretem ezt az érzést, mert elég gyakori, hogy ezt bizonyosfajta letargia követi. És akkor - volt már rá példa, hogy - napokig nem voltam képes kimászni a posványból, amit én készítettem magamnak a gondolataimból, amolyan "nesze, ezt bogozd ki!"-feladat gyanánt. Ezt az énem valamelyik olyan része idézheti elő néhanap, aki nagyon berágott rám, és kicsit helyre akarja tenni a többieket, akik túl messzire szárnyaltak a földtől. Ilyenkor nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyi helyzetet, amikor minden a leginkább újra hasonlítani kezd az eredeti állapotra.

Persze, pont ilyenkor van lehetőség arra is, hogy mindent átértékeljek, ami körülvesz és ami bennem van. Csakhogy ebben a posványos, büdös ragacsban küszködve elég nehéz azon filózgatni, hogy vajon miért is lázadt fel bennem megint Mr. Gondolkozzálmárreálisan, és melyik is az a közelmúltbeli esemény, ami ezt a "fantasztikus" lebegést előidézte. Vagyis, nem is lebegés - olyan minden, mintha egy nagy adag zselében kéne végigcsinálnom az egész napomat. Pluszba, ha súlyosabb a helyzet, még éjszaka sem alszom, vagy ha igen, akkor legalább hülyeségeket álmodok. Szinte érzem, ahogy a háború egyre véresebbre fordul odabent, és ez egyre csak rosszabb lesz... aztán egyszer csak elmúlik - de csakis akkor, ha rájövök, mi volt a kiváltó ok. Ez pedig nem is olyan egyszerű, mivel gyakran egy icipici apróságról van szó. A kiváltó okról pedig csak annyit lehet tudni, hogy érzelmileg nagy hatással volt rám - ráadásul néha arról sincs fogalmam, amikor rájövök a megoldásra, csak egyszerre azt veszem észre, hogy elolvadt a zselé, és nincs többé. Rend van, csend van, fegyelem van, nyugi van. Újra rátaláltam az egyensúlyra.

Nos, tegnap ért néhány érzelmi sokk az amúgy is jelen lévő mindennapi és/vagy munkahelyhez köthető stressz mellé (amik amúgy sem elhanyagolhatóak mostanában). Igaz, ezek az érzelmi behatások nem voltak negatívak - sőt... Nagyon is, nagyon-nagyon jók. Hirtelen százágra kezdett sütni a nap és bármire képesnek éreztem magam. Igen, ez az a pont, ahonnan jó nagyot lehet bucskázni - és ez estére be is következett. RÉ (Reális Én) felébredt és begorombult.

Szóval elücsörögtem a gép előtt pár órán keresztül, de semmit nem találtam, ami egy kicsit is kibillenthetett volna ebből a zselé-állapotból. Aztán eszembe jutott, hogy mostanában kicsit túl sokat bajlódtam a valósággal, így aztán meglátogattam a másik blogomat, átolvastam mind-az-összes három bejegyzést, felidéztem a történetet, és elkezdtem írni... És egy örökkévalóságnyi kihagyás után végre megszületett a negyedik fejezet. Nem gondoltam volna, de ettől megkönnyebbültem. Kicsit bűntudatom volt már hetek óta, amiért hanyagoltam az "elsőt", hiszen a Stories volt az, amit előbb kezdtem írni. Nagy örömködésre és könnyhullatásra azonban semmi energiám nem maradt, így jó gyorsan lefeküdtem aludni.

Természetesen - mivel már előző két nap sem sikerült normálisan végigaludnom azt a pár órát - tegnap éjjel sem aludtam jól. Ezek után úgy ébredtem, mint a mosott sz...r, ami kifejezetten jó, ha az elkövetkezendő öt napon nagyjából 55 órát kell dolgoznom... Mármint a munkahelyemen. Jó, persze, az írás viszont "nem munka" - nem is az, a szó pejoratív értelmében (amúgy elég baj, hogy van neki ilyenje), de azért elég sok időráfordítást igényel... És mindennek a tetejébe már reggel észrevettem, hogy továbbra is ott hullámzik körülöttem a zselé. Ebből kifolyólag pedig az egész napom csúszott-mászott. Egyszerűen semmi semmilyen hatást nem bírt kiváltani belőlem, folyton úgy éreztem, hogy leragadnak a szemeim, miközben nagyon fontos dolgokat kellett volna megjegyeznem - szerencsére ilyenkor már tapasztalatból tollal és papírral járkálok... Bárki beszélt hozzám, alig hallottam, vagy ha hallottam is, annyira nem tudta lekötni a figyelmemet a mondanivalója, hogy még csak eljátszani sem tudtam, hogy érdekel. Pedig azért az néha nem árt... Na de mindegy, ilyenkor magányos - és minél kevésbé monoton - elfoglaltságokat kell találnom magamnak, hogy nehogy állva elaludjak.

Persze a legjobb az egészben az, hogy még így is végig tudok csinálni egy napot - meg hogy este fél tizenkettőkor nem vagyok egy cseppet sem fáradt... Ha valaki meg tudja ezt nekem magyarázni, annak megköszönném. (Jó, persze, vannak nekem is ötleteim, de mint mondtam, ma nincs kedvem semmit túlmisztifikálni.)

Bár... lehet, hogy egyeseknek ez is túl elvont, de épp az jutott eszembe, hogy elvileg a mai nap a szökőnap. Vajon miért pont 24-e? Hát, amint nézegettem, ennek oka a római naptárra vezethető vissza - és semmi természetfeletti nincs benne, tehát pont passzol a jelenlegi világnézetemhez. Így hát kész is a magyarázat: ez a nap kellett nekem. Kellett, hogy kicsit elgondolkozzak, és mindenkit kizárjak magamból. Néha nagyon is hasznos az ilyen szökő idő, még ha akkor éppen nem is gondolnám, hogy így van...

Azt hiszem, ma már fogok tudni aludni. Ha az írás megy, akkor nincs semmi gond.

Tehát most hallgatom egy kicsit, ahogy a macskák tavaszolnak a kertben, aztán hosszan dőlök, és megint adok magamnak pár óra szünetet...

Szvítdrímz! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.