Ahhoz, hogy egy dokumentumfilmhez jó ajánlót lehessen írni, fogalmam sincs, hogy mi kellene. Sokat és régóta gondolkoztam már ezen, mivel találtam egy olyan filmet, amit szerintem mindenkinek meg kellene néznie. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ez nem sokat változtatna a dolgokon, mivel a legtöbben mind a mai napig homokba dugjuk a fejünket. Egyszerűen semmiről sem veszünk tudomást, legkevésbé a létezésünkről.

No de ne szaladjunk ennyire előre!

Tehát nagyjából ott tartottam, hogy filmajánló. Mint már valamikor korábban említettem, imádom a filmeket. A jó filmeket. Hogy mi dönti el, hogy melyik filmet titulálom jónak, az egy elég összetett dolog. Persze, szükség van jó színészekre, jó rendezőre, jó történetre, jó forgatókönyvre, jó zenére és jó képekre - de ami még nagy hatással van rám az esetek többségében: imádom, ha egy film gondolkozásra sarkall. Amikor van valami olyan hatása, ami megmarad bennem - és lehet az egyetlen aprócska dolog is, vagy lehet maga a történet.

Amikor harmadszor kezdtem nézni a címben szereplő filmet, a kezembe vettem a jegyzetfüzetemet, hogy kicsit rendszerbe tudjam majd szedni a gondolataimat az egésszel kapcsolatban. Sajnos, nem sikerült. Viszont annak ellenére, hogy ez dokumentumfilmként van nyilvántartva, én nem szorítanám be ebbe a kategóriába. Kicsit tudományos, kicsit fantasztikus, a kritikusabbak kedvéért pedig kicsit fantasy is lehet. Van benne krimi és politika, társadalom és vallás, jó zene és jó motor, hurrikán, gleccser, légitársaság és olaj, kérdések és válaszok, emberek és fejadagok, kapitalizmus és globalizáció, problémák és végkimenetelük, és szűkös időkeretbe szorított lehetséges megoldások. Röviden: ha valaki szeretné végignézni a világ híradásainak hiteles és válogatott kivonatát nagyjából 2000-től 2055-ig, akkor semmiképpen ne hagyja ki ezt a filmet! Választ kaphatunk arra, hogy az embereket a kihalás szélén vajon milyen gondolatok foglalkoztatták? És higgyétek el, a válaszok roppantul kiszámíthatóak, egyáltalán nem meglepőek (még ha elsőre ezt is gondolnánk) és nagyon is valóságosak.

Igen, az evolúció során megtanultunk reagálni az azonnali fenyegetésekre, de nem tanultuk meg, hogyan figyeljünk kicsit távolabbra, hogyan alakítsuk tudatosan a jövőnket.

Érdekes, hogy a film nagyjából jelenlegi napjainkra teszi azt az időszakot, amikor "elkezdtük megkérdőjelezni közös érdekeinket". Lefordítva, amikor valami kollektív tudat segítségével egyesekben már megmozdul valami, amikor néhányan elkezdenek gondolkozni.

"Mindent és mindenkit kritikusan méregettünk."

Most mondhatnánk, hogy az a baj, hogy ez még nagyon kevés. Hogy nem vagyunk elegen, hogy már úgyis késő, meg hogy ezzel nekünk már nem kell foglalkozni. Pedig kellene. Minden megoldás ott hever az orrunk előtt, amivel olyan világot alakíthatnánk ki magunknak, amiben élhetünk. Az egyetlen akadály pedig - ironikus módon - nem más, mint maga az ember. A saját létezésünket egyedül csak mi akadályozzuk...

"Nem mi lennénk az első faj, ami magát irtja ki. A különbség csak az, hogy mi mindezt tudatosan tettük."

Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet mindenkinek a gondolkodásmódját megváltoztatni. Épp ezért nem is akarom. Ha valaki úgy akar élni, hogy közben magát gyilkolja, hát csak tegye. Hiszem, hogy "a világ népességének a 85%-ának a pusztulása olyan ár, ami megéri azért, hogy béke és nyugalom legyen." Így hát az önjelölt önpusztítók tegyék csak nyugodtan, amit jónak látnak. Egyetlen kérésem van csak, amiből viszont nem fogok engedni. Engem békén lehet hagyni.

Nekem ne akarják bebizonyítani azokat a dolgokat, amiknek a cáfolata teljesen egyértelmű és logikus. Nekem ne akarjanak eladni semmit, amit én nem akarok megvenni. Az én életemből ne akarják kitörölni azokat az értékeket, amik az életet életté teszik, nem pedig vegetálássá degradálják. Nekem ne akarják megmondani a tutit - én magamtól akarok rájönni.

Igen, nyugodtan elítélhet bárki, de az a helyzet, hogy nagyon is egyetértek azzal az indián mondással, hogy "A földet nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön."

Vajon az unokáinknak lesz-e rá lehetőségük, hogy véleményt mondjanak a viselkedésünkről?

Van egy kínai átok, ami szintén nagyon mai: "Élj érdekes korban!" Ugye-ugye, semmi rossz nincs ebben a pár szóban - mégis, ha belegondolunk, bizony ott van az igazság...

És akkor, befejezésként és jó filmnézést kívánva, csak annyit tennék még hozzá: most van itt az idő és a lehetőség, hogy megtehessük, amit szeretnénk. Most kell megtalálnunk egymást, hogy összefoghassunk, és önző módon megmenthessük magunkat és az igazán fontos dolgokat a jövő számára, ha az a célunk. Mert vannak olyan törvények, amik sosem változnak. "A dzsungelben minden ehető. Te is."

A Káosz Brigád megalakult és önálló életet kezdett élni. A Harcosok Klubja eszméi akkor is terjedőben vannak, ha egy újabb boszorkányüldözéssel véget akarnak vetni neki. Az evolúció és a sokszor elfelejteni vágyott ösztöneink nem hagyják, hogy tovább menjünk a mutatott irányba, ha az nem helyes.

És bizony, akiben már nincsenek meg az ösztönök, azokat nem lehet a szakadék fölött tartani. Furcsa dolog, hogy sokan nem is akarnak megmenekülni. De vajon kell, hogy ez engem érdekeljen?...

A hülyeség kora 1. rész:

A hülyeség kora 2. rész:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.