Egyszer volt, hol nem volt, a négyszögletű kerek erdő közepében, az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, Hetedhét országban élt egyszer egy király. Annak a királynak volt egy lánya. Mikor a lány megszületett, Álom havának hetedik napján, óriási hóvihar tombolt a birodalomban. A förgeteg hét álló napig nem akart szűnni, majd a hetedik napon hét vándor kopogtatott a palota ajtaján, akik azt mondták a királynak:

- Vigyázz, király, mert a te lányodat a Szaturnusz szülte, ami a végzet bolygója! Meg van írva az ő sorsa, hét lélek lakozik őbenne!

A király erre nagyon megijedt, hogy valami baja esik egy szem leányának, ki hat báty után, hetedikként érkezett a világra. Dédnagyanyja után a Rose, azaz "rózsa" nevet kapta a keresztségben, amely virág jelképként, családi címerekben egyben a hetedik gyermeket jelöli. A király magához hívatta udvari jósait és jövendőmondóit, kártyavetőit és vajákosait, hogy azonnali hatállyal mondjanak neki igazat: milyen veszélyek fenyegetik az ő egyetlen leánygyermekét?

A szakértők összedugták a fejüket, és erősen tanakodtak, mit is mondhatnának a királyuknak. Végül hét nap, hét éjszaka után elé álltak, és közölték vele, mire jutottak.

- Urunk, királyunk, a te egyetlen leánygyermekedben hét lélek lakozik... Ne bánj úgy vele, mint egy gyermekkel szokás, mert nem fog akkor ő megmaradni nálad. Tudásszomja hatalmasabb szereteténél.

A király erre még jobban megijedt. Testőröket hozatott, bezáratta a kapukat, hét lakat alatt őrizte az ő egyetlen kislányát, akiből a birodalom legcsodálatosabb királylányát kellett felnevelnie. Az első néhány évben így Rose kisasszony csak a csenddel, a nyugalommal, a természettel és néhány ismerős arccal találkozhatott. Ahogy nőtt, növögetett, egyre jobban érdekelte minden, amit látott. Az időjárás, a természet, a növények, állatok, a könyvek.

Amikor a lány hét éves lett, a királyt felkereste a hétfejű sárkány. Azt mondta, békével jött, így a király elé járulhatott.

- Te, király, add nekem a lányodat! Én őt feleségül veszem - mondta a királynak, aki erre felnevetett.

- Bátor vagy te, Hétfejű sárkány, hogy eljössz az udvaromba, és az egyetlen leányomat kéred tőlem!

- Nem bátorság ez, király - mondta erre a sárkány. - 777 éve várok már rá, hogy végre megtaláljam őt, és ha nem adod, hát kényszeríteni foglak! Add nekem, és neki adom cserébe a világ hét csodáját - vagy ne add, és a következő hét évben a hited hét főbűne fogja megkeseríteni uralkodásodat!

Mielőtt a király válaszolhatott volna, a leánya váratlanul beszaladt a terembe és a sárkány elé ugrott.

- Itt vagyok, Hétfejű, vigyél el, ha tudsz! De csak akkor megyek veled, ha helyesen válaszolsz egy kérdésemre! Mondd, melyik a hetes szám színe?

A sárkány erre behunyta a szemét és fejet hajtott Rose előtt.

- Kérni fogod, hogy vigyelek magammal! - Nézett a kislányra nagy, sárga szemeivel, hét sárga szempárral, majd kitárta szárnyait, és szélvihart kavarva eltűnt a szemük elől.

A következő hét évben a király egészsége hanyatlott, birodalmát férgek rágták, és már az udvar is arról suttogott, hogy mindenről a király tehet, amiért nem adta a sárkánynak a furcsa lányt, akit még senki nem láthatott... Na de az elkövetkezendő időkben ez megváltozott. A nevelői nem egyszer mondták, hogy "hét ördög bújt ebbe a lányba", nem is értették, hogy férhetett bele ennyi zsiványság. Fára mászott, nadrágban járt és állatokkal barátkozott. Tanulmányozta a növényeket és a köveket és mindent, amit csak megláthatott. És mivel elég találékonynak bizonyult, így látni sokkal többet látott, mint azt szegény, egyre jobban aggódó és egyre meggyötörtebb apja kívánta volna. Amikor csak tehette, megszökött, és lóháton vagy gyalog járva bebarangolta a környéket.

Amikor a lány tizennégy éves lett, a Hétfejű sárkány újra felkereste a királyt. Ő nem akarta fogadni, de a sárkány dühös lett, és a király végül engedett neki.

- Király, add nekem a lányodat, én őt feleségül veszem! Ha nekem adod, kapsz cserébe egy hétpecsétes titkot, amivel helyreállíthatod Hetedhét ország egyensúlyát. Ha nem adod, elviszem erőszakkal, és hét gonosz átok fog sújtani téged! - Mondta a sárkány, és ereje nagyobb volt, mint hét esztendővel azelőtt. Nem úgy a királynak. Mielőtt azonban válaszra nyithatta volna a száját, a harcias, különös Rose megint a sárkány előtt termett, kezében íjjal, amit viszont nem emelt a szörnyetegre.

- Itt vagyok, sárkány, vigyél el! De csak akkor megyek veled, ha helyesen válaszolsz a kérdésemre! Mi a természet száma?

A sárkány szemeiben mosoly villant, majd fejet hajtott a leány előtt és újra eltűnt.

A királyság hét újabb évig hanyatlott, a termést hol a jég verte el, hol a rovarok vagy egy betegség pusztította, hol az árvíz mosta magával. Az emberek nem értették, miért nem kapnak útmutatást, hogyan oldhatnák meg a problémáikat, hogyan élhetnének így tovább. A király azonban csak azzal foglalkozott, hogy egyetlen szem leányát minél jobban megvédje azoktól a veszélyektől, amelyek csak a képzeletében léteztek. Rose látszólag belenyugodott ebbe a helyzetbe, kecses mozdulatokat tanult és dámalovaglást, de amikor az apja nem látta, kiszökött ő bárhonnan, csak hogy szabadnak érezhesse magát. Szárnyaló képzelete segített neki túlélni a bezártságot.

Aztán amikor a lány huszonegy éves lett, a Hétfejű sárkány újra a király elé járult. Hatalmas volt és fenséges, és szivárványból szőtt hétszínű köpönyeget terített vállára.

- Király, add nekem a lányodat, én őt feleségül veszem! Ha nem adod, akkor csak ezután köszönt birodalmadra a hét szűk esztendő. De ha adod, övé lehet a hét szabad művészet minden tudása - s tied is!

- Tudás? - Kérdezte a király. - Mit kezdjek én már a tudással?

Ekkor azonban Rose megint a sárkány előtt termett.

- Jól van, sárkány, itt vagyok, vigyél el, ha tudsz! De előbb válaszolj nekem arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme?

A sárkány erre azt válaszolta:

- A hetes szám színe a sárga, a természet száma az öt, az élet értelme pedig benned is ott rejlik. Segíthetek, hogy megtaláld!

Ekkor a királylány a sárkányhoz lépett és a kezét nyújtotta neki, a sárkány pedig daliás királyfivá változott, ahogy megtört a hosszú átok.

- Megkaptam tőled a tanítást - mondta a királyfi.

- Megkaptam tőled a tudást - válaszolta Rose. - Ez az élet értelme!

A király végre megértette, hogy minden baj csak abból származott, hogy mindenkit korlátozni akart, önös érdekből elvenni mindent, sárba tiporva a népe méltósághoz és az élethez való jogait. Ráébredt, hogy az elégedettség a boldogságuk kulcsa, és a boldogságuk a nyugalomé. Megértette, hogy a birodalmát is csak úgy tarthatja meg, mint a lányát: elégedetté és szabaddá kell tennie az embereket, hogy mellette maradjanak.

Miután a király így átgondolt mindent és áldását adta a frigyre, kinyitották a kapukat, hetedhét határra szóló lakodalmat tartottak, hét napig csak mulatoztak, és addig éltek, amíg meg nem haltak. De az biztos, hogy Hetedhét ország még mindig létezik, és ott még mindig szabadok az emberek.

Itt a vége, fuss el véle! És aki nem hiszi, az meg járjon utána...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.