Lebegés és langyosság, kellemes embrióállapot, különös fényviszonyok, totális szétesés egészen az atomi szintig, erősen semleges halmazállapot, euforikus vagy stagnáló lelkiállapot, kommunikációs újraszerveződések a sejtek között, különös és teljesen új kémiai reakciók, a tudat használatának erőteljes másmilyensége, az ösztönök szabadon eresztése, szerveződés és újraszerveződés...

(A "szabadon"-t először véletlenül "szavadon"-nak írtam - ez olyasmi, mint a Freud-i elszólás?... Bár az is igaz, hogy a billentyűzeten egymás mellett van a B és a V betű... Vajon hány olyan szópár van, amik ennek a két betűnek a felcserélésével is értelmesek? És vajon miért érdekel ez engem?... Vaj(on) - Baj(on)... Nahát! Kettő máris megvan...)

Gondolkoztam rajta. Talán a napkitörések, talán a klímaváltozás, talán a tavasz, talán a szél, talán a válság, talán a fény, talán a dongók tehetnek róla. (Vagy a szavak...) Tehát nagyjából fogalmam sincs. De nem rossz ám ez amúgy, sőt, tök jó, csak azon filózgattam, hogy vajon tényleg jó-e az, hogy jókedvem van? Mert valahogy úgy tűnik, mintha mindenki azt várná el, hogy azért, mert szar van a palacsintában, legyen rossz a hangulatom, aggódjam halálra magam és hasonlók. Nos, én azért halálra aggódom ám magam attól, hogy nem mindig lehet látni rajtam, és nem hagyom, hogy elvegye az eszemet a sok szirszar. Csak nem eszem meg a palacsintát. Annyi, de annyi szép dolog van az életben - és rá kellett döbbennem, hogy nagy valószínűséggel mindezek a napok, mindegyik, minden egyes nap csak egyetlenegyszer fog lezajlani az életemben így, ahogy éppen most. Minden perc, minden óra, minden reggel és minden este más és egyedi, és nagyon sok mindent tartogat számomra egy nap a maga 24 órájával. Így belegondolva pedig azt hiszem, nagyon sok olyan dolog van, amire éppen most van lehetőségem.

Eddig valószínűleg csak azért nem tűnt fel, milyen esélyeket hagyok kihasználatlanul, mert ezek a dolgok nem kapcsolódtak a nagy vonalakban vagy (egyes részleteit tekintve) egészen aprólékosan felvázolt, óriási, a szemem előtt lebegő képhez, amire az általam elképzelt jövőmet festettem. És amely jövő egy centivel sem került közelebb hozzám az elmúlt jó néhány évben - és én sem hozzá, bárhogy is tepertem, leszámítva az életkoromat, mert azt szinte napra pontosan meg tudtam saccolni előre is... (Nahát...)  De a jövőm a valóságban - természetesen - folyton alakul, folyton változik, csak nagyon kevés részlete állandó - a távolság köztünk ennek ellenére (vagy épp ezért) örök.

"...örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség, melyben minden változó is bennerejlik, akár az ébrenlétben az alvás lehetősége." (Weöres Sándor)

Ezt az életemet azonban most kell leélnem, és az életem nem a jövőmben zajlik, mint ahogy azt eddig sokszor elképzeltem, hanem bizony éppen most, éppen ma, éppen ebben a pillanatban... És mennyi különös pillanat! Hiszen bármi alakulhat bárhogy...

Furcsa dolog így figyelni a világot magam körül. Figyelni mindent. A reggeleket, az ébredést, az időjárást, az ismétlődő és az egyedi mozzanatokat, és hogy mennyi apróság van, amit állandónak hittem, pedig minden nap kicsit másmilyen. A szürke hétköznapok valójában színesek és érdekesek, az emberek változnak, és ha nem akarják, akkor is együtt lüktetnek a természettel... és egyszerűen érzem, hogy mindennek megvan a maga rendje valahol mélyen, és a tagadás általában azonos jelentésű az elfogadással - hiszen egymás nélkül nem léteznének...

Azt mondják, aki a legnagyobb összeomlás közepette mosolyogni tud, az már kitalálta, kit hibáztasson érte. De hát hol vagyok én még az összeomlástól? Ez csak egy szimpla káosz, ami nagyjából 27 éve tart... Pont olyan vándorló vihar, mint a Jupiter Vörös Foltja. Az élet játéka... Miután elolvastam a könyvet (amit Eleanor H. Porter írt, és - mily' meglepő - éppen 100 éve, 1912-ben jelent meg), én is játszani kezdtem... És nem is olyan nehéz mindenben megtalálni a jót! Mert mindenhol ott van, még ha hihetetlennek is tűnik néha. A másik kedvencem pedig természetesen nem más, mint a Tudod-e folytatni? Amikor adódik egy helyzet, amikor kész tények elé állítanak, és mindenki kérdőn néz rám...

"Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelidíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz..." (W. S.)

...Szikrák a levegőben - a Természet játékai, aki imádja a tavaszt, és jót mulat esetlen kivagyiságunkon. Tudja, hogy ez is csak egy múló szeszély, nem érti, mit kell itt drámázni? Hiszen mindig is volt, mindig is lesz, és mindig is jelen van minden - csak az erőviszonyok és az egyensúly, azok változnak. A sok egy pillanat alatt lehet kevés, a szép csúnya, a gyűlölt imádott, a kerek szögletes, a hangzavar súlyos csend, az ellentét szétválaszthatatlan vonzalom..."

Igen, tudom folytatni. Bármikor tudom folytatni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.